Világirodalmi lexikon 14. svád–Szy (1992)
S (folytatás) - szegmentálás - szegmentum - Szegu gesztája
SZEGU réséhez". O írod.: E. Barba: Kísérletek színháza (1965); J. Grotowski: Towards a Poor Theatre (1968); uő: Szegény színház felé (Víg, 1969, 11.) R. Temkine: Grotowski (1970); T. Burzynski—Z. Osinski: Laboratórium Grotowskiego (1978); Z. Osinski: Grotowski i jego Laboratórium (1980); Késmárky Nóra (szerk.): Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (1991); Duró Győző szegmentálása(a latin segmentum aranyszegély' szóból): nyelvészeti műszó; a folyamatos beszédlánc elemekre (szegmensekre, szegmentumokra) bontása, ezen elemek meghatározásának folyamata. Beszélhetünk a nyelv hangzó oldalának szegmentálásáról, ez elsősorban fonetikai—technikai feladat, és a tágabban értelmezett nyelvi struktúra szegmentálásáról, amihez teljes nyelvleírási apparátus szükséges. Az előbbi az utóbbi nélkül saját pontosságának áldozatává lehet. Az utóbbi a fonetikai szegmentálást is magába foglalja, de magasabb szinten. A nyelvészet történetében a legegzaktabb szegmentálási eljárást az amerikai leíró (deskriptív) nyelvészeti iskola dolgozta ki, ennek technikáját a -generatív nyelvelmélet is felhasználja. A szegmentálás önmagában csak eszköz, vizsgálni kell az elemekből a mondatok és a nagyobb közlési egységek felépülését is. O (—•elemzés, nyelvészeti elemzés). O írod.: Fónagy J.: Utószó Laziczius Gy.: Fonetika c. könyvéhez (1963); Antal L.: A formális nyelvi elemzés (1964). Terts István szegmentum, szegmens: —•motívum 6., strukturális nyelvi műelemzés, szegmentálás Szegu gesztája. La geste de Légou (francia cím): bambara hősénekciklus. A bambarák (vagy bamanák) Nyugat-Afrikában, Mali, Niger, Guinea, Szenegál területén élnek, s a 18—19. sz.-ban több királyságot alakítottak. Ezeknek egyike volt a (ma is létező, Bamakótól kb. 200 km-re, a Niger partján fekvő) Szeguról, a fővárosról elnevezett királyság, amely L. Tauxier kutatásai szerint Bitón Kulibali (Manari Kulibali) uralkodása (1712-1755) idején a fél Malira kiterjedő birodalommá növekedett és a Gyaradinasztia királyai — N'golo Gyara (1766 1787), Mansong Gyara (Monzon Gyara, 1788—1808) és Doh (Da Monzon Gyara, 1808—1827) — alatt virágzott, majd az őket követő számos, ideig-óráig hatalmon levő király idején hanyatlásnak indult, mígnem 1861-ben a fülbe El Hadzs Omar csapatai végleg elsöpörték. A Szegu birodalom emlékét őrző ciklus létezéséről elsőként L. Frobenius adott jelzést, szövegeinek tudatos gyűjtése azonban csak az 1960-as években kezdődött. Az eddig ismert énekek egyrészt hódítások, harcok, párviadalok történeteit adják elő, másrészt a szegui udvar életét és a bambara királyokkal kapcsolatos népszokásokat, hiedelmeket írják le. Az animista hithez való kötődés jeleként a szövegekben igen gyakori a varázslás motívuma. A háborús történetek tipikus cselekménymodelljében a szembenálló seregeket egy-egy hős, a küzdelmet pedig párviadal bemutatása jeleníti meg. Az énekek egy része a bambara- fülbe háborúskodások történetéről szól (e témakör fülbe feldolgozásait*Szilamaka). E hősénekek előadói, ügyelik hivatásos mesterek által képzett énekmondók, akik a maguk vagy segítőik által pengetett ngoni nevű, gitárszerű hangszerrel kísérve adják elő szövegeiket. Az előadás módja háromféle: felmondó, recitáló vagy énekelt; az önálló epizódokat zenei közjátékok választják el. A szövegek stílusára itt is az —› ismétlések, —›paralelizmusok, -*formulák, —›idiomatizmusok és a töltelékszavak gyakorisága jellemző: a drámai hatást sűrűn fokozzák -‡dialógusok. A rituális tartalmú formulák, mint önálló betétek, zenei közjátékokkal válnak el az alapszövegektől, amelyekben katalógsszerű felsorolások (—katalógus 5.) is találhatók, s amelyeknek sajátos vonása a világosan kirajzolódó epizodikus szerkesztésmód. Helyenként a (hagyományos afrikai költészettől elvitatott) rím is megjelenik, bár strofikus struktúra nélkül. E hősénekek témakörét az utóbbi évtizedekben a hivatásos irodalom is feldolgozza; a legkiválóbb ilyen mű a bambara származású Maryse Condé Segou. Les murailles de terre ('Szegu. A föld bástyái', 1984) c. franciául írt történelmi regénye. O Irod.: C. Mondeil: Les Bambara du Légou et de Kaarta (1924); L. Frobenius: Dichten und Denken im Sudan (1925); L. Tauxier: La religion bambara (1927); uő: Histoire des Bambara (1942); G. Dieterlen: Essai sur la religion bambara (1951); R. Miller: Travels of Mungo Park (1960); D. Zahan: Sociétés d'initiation Bambara: le Ndomo, le Koré (1960); A. H. Ba: Monzon et le roi de Koré (Présence Africaine, 1966); uők L. Kesteloot: Les épopées de l'ouest africaine (Abbia, 1966); uők: Da Monzon et Karta Thiema (uo.); M. Konate: Da Monzon de Ségou (uo.); G. Dieterlen—Y. Cissé: Les fondaments de la société d'initiation du Rome (1972). L. Kesteloot: Du Monzon de Ségou. Epopée bambara (4 köt., 1972); uő: Un épisode de l'épopée