Világirodalmi lexikon 15. Taa–tz (1993)
T - Talvik, Heiti - Talvio, Maila - Talvir, Alekszej Filippovics
TALVN újságnál dolgozott. 1954-ben Állami irodalmi-díjat kapott. Az 1940-es évek óta sorra publikálja prózai írásait. Tállaistako siis on moruus? ('Hát ilyen az ifjúság?', 1944) c. regényében a 2. világháború döbbenetes éveit ábrázolja, saját ifjúságát siratja. Leghíresebb művében, az Ystáviaja vihollisia ('Barátok és ellenségek', 1954) c. regényében ugyancsak a háború élményének feldolgozására, a ,,végső igazság" feltárására törekedett. Alkotásában erősen politikai-hazafias szempontokat hangsúlyozott. Főbb regényei: Elama alkaa hymysta ('Az élet a mosollyal kezdődik', 1946); Kivikasvoinen jumala ('A kőarcú isten', 1947); Yksi miljoonista ('Egy a milliókból', 1958); Totuuden hetki ('Az igazság pillanata', 1963); Eikö kukaan vastaa ('Hát senki sem felel', 1983); Pelon varjo ('A félelem árnyéka', 1985). Kuczka P. Heléna Talvik, Heiti (Tartu, 1904. nov. 9.—?, 1947. júl. 18.): észt költő. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, ahol 1926 és 1934 között filozófiát hallgatott az egyetemen. Ezután szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. 1945-ben koholt vádak alapján letartóztatták, két évvel később Szibériában vált a sztálini önkény áldozatává. 1966-ban rehabilitálták. Az 1920-as évek elején folyóiratokban kezdett publikálni, egy évtizeddel később már a legtehetségesebb észt lírikusok között tartották számon. A kezdetben dekadens érzésvilágú, felfokozott érzékenységű költő a szigorúan tiszta ideálok hirdetőjévé vált mind a magánéletet, mind az 1930-as évek európai politikáját, eszmeáramlatait illetően. Nézeteit rövid, világos, rendkívül szuggesztív, olykor epigrammatikus tömörségű versekben juttatta kifejezésre. A szándékosan bohém attitűd éppúgy jellemezte, mint a szarkazmus vagy az irónia. Stílusának poétikai eszköztára a kortárs és a későbbi észt líra fejlődésére is maradandó hatást gyakorolt, noha rövid életéből mindössze két verseskötetre — Palavik ('Láz', 1934); Kohtupáev ('Az ítélet napja', 1937) — és néhány tucat, folyóiratban megjelent versre futotta. O Gyűjt. kiad.: Kogutud teosed ('Összegyűjtött művek', Huddinge, 1957); Valitud luuletused ('Válogatott versek', 1968). O Magyarul: 2 vers (Képes G., Északi vártán, anto., 1944); 16—16 vers (uő, Az észt irodalom kistükre, anto., 1969; uő, Észt költők, anto., 1975). ( írod.: E. Nirk: Eesti kirjandus (1983). Fehérvári Győző Talvio, Maila (írói név); Maria Winter (leánykori név); Mikkola (férjezett név). (Hartola, 1871. okt. 17— Helsinki, 1951. jan. 6.): finn írónő, műfordító. Papi családból származott. Első elbeszéléseit folyóiratok közölték. 1895-ben jelent meg Haapaniemen keinu ('A haapaniemi hinta') c. regénye, amelyben árnyaltan mutatta be egy falu sajátos, zárt világát. Pimeanpirtin havitys ('Pimeanpirtii pusztulása', reg., 1901) c. műve valójában prózai költeménynek nevezhető, ebben nyilvánult meg először az a színgazdag művésziség, mely legjobb alkotásait jellemzi. Számos könyve közül kiemelkedik a finn paraszti életet ábrázoló Juha Joutsia (ma. 1903) és a Silmá yossá ('Szem az éjszakában', 1917) c. regénye. Utolsó nagy alkotásában Linnoituksen iloiset rouvat ('Az erőd vidám asszonyai', reg., 1941) — a viapori erőd feladásának 19. sz. eleji történetét írta le. Irodalmi munkássága részeként Sienkiewicz és B. Prus prózáját is finnre fordította. Aktivitásáért számos elismerésben részesítették: 1934-ben a Lengyel Akadémia aranykoszorúját, 1940-ben a hamburgi egyetem H. Steffens-díját ítélték neki, 1950-ben pedig a helsinki egyetem díszdoktorává választották. 1937-ben Budapesten is járt, ahol elsősorban férje, J. Mikkola neves szlavista miatt fogadták lelkesen. Egyéb fő művei: Niniven lapset ('Ninive gyermekei', reg., 1915); Eláman kasvot ('Az élet arca', reg., 1916); Yötá ja narma ('Éjszaka és reggel', elb.-ek, 1919); Kirkonkello ('A harang', reg., 1922); Stámeren tytár ('A Keletitenger lánya', reg., 1929—1936). O Gyűjt. kiad.: Kootut teokset ('Összes művei', 1—13. köt., 1951); Valitut teokset ('Válogatott művei', 1—4. köt., 1957). O Magyarul: karcolat (Popini A., KatSz, 1895, 5.); felb. (Bán A., uo., 1898, 12.); A darvak (reg., Faragó J., 1937); 1 elb. (Schütz I., Finn elbeszélők, anto., 1969). O írod.: Finta Z.: M. Talvio: A darvak (Erdei, 1937, 7.); Keszi I.: ua. (Szép Szó, 1937, 4.); Faragó J.: Maila Talvio és első magyarul megjelent műve (Napkelet, 1937, 3.); T. Tuulio: Maila Talvion vuosikym menet. Edellinen osa [1871—1911] (1—2. köt., 1964). Kuczka P, Heléna Talvir, Alekszej Filippovics (Batirevo, ma: Batirevoi ker., Csuvas ASZSZK, 1909. márc. 21.—Csebokszari, 1979. szept. 9.): csuvas író. Paraszti családból származott. 1929—1933 között a moszkvai egyetemen tanult, majd a Gudok c. lap szerkesztőségében dolgozott; írásai 1929 óta jelentek meg. Elbeszéléskötetei (Harszar szinszem 'Lelkesedők', 1948; Manan zavod 'Az én üzemem', 1950; Esze inzsener pulatan 'Mérnök leszel', 84