Világirodalmi lexikon 18. Z–INDEX (1995)
Z - Zubov, Andrej Nyikiforovics - Zubrickij, Denisz Ivanovics - Zucca, Giuseppe - Zuccoli, Luciano; Luciano von Ingelheim gróf
(1970); uő: Crty k portrétu Luda Zúbka (Zlaty máj, 1974, 18.); Z. Klátik: Slovo, kluc'k detstvu (1975); M. Tomcík: Epické súradnice (1980); M. Jurco: Dielo Luda Zúbka (monográfia, 1985); G. Rapos: Spomienka i svedectvo (Slovenské pohlady, 1987, 7.). Balogh Magdolna Zubov: Andrej Nyikiforovics (eredeti név); Pityu Önyö (írói név); (Verh-lnyva, Komi-Permják NK, 1899. nov. 25.—? 1945): komi (permják) költő, író. Pedagógus diplomát szerzett. A komi (zűrjén) irodalomból kiágazó, s attól fokozatosan elkülönülő (komi-) permják irodalom megteremtőinek egyike. 1917 után — számos nemzetiségi kortársához hasonlóan — a „kulturális mindenes" szerepkörét töltötte be népe körében, tanított, szerkesztett, írt, politizált, de otthonos volt a természettudományokban, s matematikakönyv összeállítására is vállalkozott. Ereje teljében mint „burzsoá-nacionalistát" hurcolták el 1937-ben. Csak halálának éve valószínűsíthető, 1958-ban rehabilitálták. Műveinek egy részét ismét kiadták, nevét gyakran emlegetik szülőföldje szűk értelmiségi köreiben. Főbb művei: Öndzsa ('Valami', versek, 1929); Vil tuj vilet ('Új úton', poéma, 1935). O Gyűjt, kiad.: Börjöm proizvegyennyoez ('Válogatott művei', 1963); ua. (1989). O Magyarul: 1 vers (Tandori I.: Medveének, anto., 1975). O írod.: V. V. Pahorukova: Putyi i problemi razvityija komi-permjackoj prozi (1977); Rédei K.: A komi-zürjén és a komi-permák irodalmi nyelv kialakulása (FK, 1982); Domokos P.: A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása (1985); Domokos Péter Zubrickij, Denisz Ivanovics (Batyaticsi, 1777—Lvov, 1862. jan. 4.): ukrán néprajztudós, történész. Életéről keveset tudunk. 1829 és 1847 között a lvovi Sztaurophigia Intézet viceszeniorja, valamint a nyomda könyvtárvezetője volt. Műveit lengyel és orosz nyelven írta. A galíciai ukrán folklór első publikálói közé tartozott. A klerikalizmus pozíciójából írta műveit; a lengyel nemesi történetírással szemben a moszkvafilekhez tartozott. Orod.: M. Voznyak: Z zarannya ukrajinszkoji preszi v Halicsinyi (Zapiszki Naukovoho tovarisztva imenyi Sevcsenka, 111. 1912). J. Iszajevics: Denisz Ivanovics Zubrickij i joko gvijalnyiszty v haluzi szpecialnih isztoricsnih diszciplin (Naukovo-informacijnij bjuseny Arhivnoho upravlinnya URSZR, 1963). Udvari István Zucca [ewkká], Giuseppe (Messina, 1887. máj. 1.—Róma, 1959): olasz író, újságíró, filmszakember. Fiatalon lett a közoktatásügyi minisztérium munkatársa. 1911-től volt a Giornale d Italia c. lap munkatársa, utóbb egész sor folyóirat és napilap közölte írásait. Első verskötete 1913-ban jelent meg: La lucerna ('Az olajmécs'); ezt az 1l na casetta mia ('Házikóm', 1914) követte. Io ('Én') c. kötete 1918-ban látott napvilágot. Poesie 1912—1922 ('Költemények 1912 1922') c. gyűjteményes kiadása pedig 1923-ban. A Fauno nevű könyvkiadó vállalatot 1926-ban hozta létre, humoros művek közzétételére. 1930-ban a Fauno-film nevű filmgyár egyik alapítója lett, és mint forgatókönyvíró szintén szorgalmas tevékenységet fejtett ki. A filmgyártással 1957-ben fölhagyott, és visszatért az irodalomhoz; ebben az évben jelentek meg utolsó humoros elbeszélései, Difficile conversare coi ragni ('Bajos társalogni a pókokkal') c. Humoros vénája igen élénk, ám mélabús életszemlélete végül mindig fölülkerekedik rajta. Képzelőereje légies könnyedséggel teremti meg a legváratlanabb abszurd helyzeteket, ezeket „fantasztikus játékossággal és játszi fantáziával" gerjeszti-fejleszti tovább, egészen a csúfondáros csapongásig. Főbb prózai művei: Una tovaglia per 24 ('Huszonnégy személyes abrosz', prózai írások, 1920); 11 bollettino della bellezza ('Szépségügyi közlöny', elb.-ek, 1920); 11 morbo della virtù ('Erénykórság, elb.-ek, 1922); Lethe in bottiglia ('Léthe-víz palackozva', elb.-ek, 1923); II paese di madreperla. Viaggio in Somaglia ('A gyöngyház-ország. Utazás Szomáliában', útl., 1926); L'isola degli amici ('Jóbarátok szigete', elb.-ek, 1926); Vento nella boscaglia ('Szellő leng a ligetben', prózai írások, 1941). Majtényi Zoltán Zuccoli [ewkkoli], Luciano (írói név); Luciano von Ingelheim gróf (eredeti családi név), (Calprino, Bellinzona köz., Svájc, 1868. dec. 5.—Párizs, 1929. nov. 29), olasz író, újságíró. Több északolasz újságnál tevékenykedett, majd hosszú időn keresztül volt tudósítója a Corriere della Serának. Éveket töltött Párizsban. D'Annunzio hatása alatt kezdte el írói pályáját, de hamarosan megtalálta saját útját; előkelő környezetben játszódó szerelmi történeteket ábrázolt jó lélektani elemzéssel. Kitűnik a női alakok megformálásában; szívesen elemez serdülőkori válságokat és a drámai összeütközések megjelenítésében realista, apró megfigyelésekre összpontosít . Ebben a műfajban legjobb a La freccia nelfianco ('A nyíl, amely eltalálta az oldalát', 1913) c.