Világtörténet, 1970
1970 / 21. szám
kö zött az embert egy sajátságos, átmeneti típusnak, "másodlagos fészeklakónak" tekinti, mert agya és érzékszervei viszonylagos fejlettsége mellett helyváltoztatási és közlési szerveinek fejletlensége miatt hosszas védelemre szorul és egyébként is lassan alakul ki felnőtt formája. De éppen ezek a tulajdonságai teszik viszonylag szabaddá örökölt reflexektől és teszik nyitottá a társadalom gyorsan, változó tapasztalatkincsének befogadására. Ezáltal válik az ember biológiai lénye megtartásával "történelmi" lénnyé. Az alábbiakban R. Kugler műve alapján ismertetjük Portmann nézeteit. Az ember biológiai szempontból "Cerebralizáció és ontogenézis" című értekezésében Portmann - nagyjából pontosan húsz évvel "Az első életév biológiai jelentősége az embernél" c. legkorábbi antropológiai írásának megjelenése után - rendszerbe foglalva tárja az orvosok és biológusok elé biológiai-antropológiai kutatásainak eredményét. Az "intracerebrális index" a nagyagyvelő és a törzsmaradvány (Stammrest) hányadosa. Mivel e két agyvelőrész kiképzési foka útmutatást ad a fejlettségi szintre (differenciálási szintre, rangszintre), hányadosuk mint mérték, ugyanezt szolgálja. Az ontogenézist (egyedi fejlődést) illetően érvényes az a kapcsolat, hogy a magas fejlettségű emlősök mint fészekhagyók, az alacsony fejlettségűek mint fészeklakók jönnek a világra. E két ontogenezis-típus megkülönböztetésének egyik kritériumául szolgál a"gyarapodási tényező" (Vermehrungsfaktor), mely az agyvelő születés utáni tömegméretű gyarapodását adja meg. Az említett mértékszámok emberi viszonyokra alkalmazásának még nagyobb elővigyázatossággal kell történnie, mint amely elővigyázatosság már az emlősök területén is ajánlatos. Ez csupán azt a felismerést erősíti meg, hogy az ember mint legmagasabb fejlettségű emlős - fészekhagyó, anélkül azonban, hogy menekülni tudna. Portmann az embert "másodlagos, szekunder fészeklakónak" nevezi. Jellemzője a "túl korai"