Világtörténet, 2003

ősz-tél - Tapolcai László: A tenger és a hegyek a lengyel nemzeti mitológiában a 12-17. században

TAPOLCAI LÁSZLÓ A TENGER ÉS A HEGYEK A LENGYEL NEMZETI MITOLÓGIÁBAN A 12-17. SZÁZADBAN A lengyel állam területe fokozatosan alakult ki a korai középkor folyamán. Az ország megteremtésének útja természetszerűen megjelent a korai irodalomban és a mitológiában. Az első lengyel királynak, Vitéz Boleszlónak, a lengyel földdel kapcsolatos egyik legfontosabb érdeme az ország határainak kijelölése volt. Az első krónikás, Anonymus Gallus gesztája Boleszlóval foglalkozó részének legelején leírja a vitéz uralkodó területi hódításait: elfoglalta Morvaországot és Csehországot, saját hűbéresét ültetve a prágai trónra. Többször legyőzve a magyarokat, országukat a Dunáig elfoglalta, a legyőzhetetlennek tartott szászok országának közepén a Saale folyóba vasoszlopot állított, ezzel jelölve ki Lengyelország nyugati határát.­ Boleszló később elfoglalta Kijevet is. Ez utóbbi cselekedetét azzal erősítette meg, hogy kardjával rácsapott a város Aranykapujára.­ Cselekedeteit a későbbi krónikások, Wincenty Kadlubek,3 a Nagy-lengyelországi krónika névtelen szerzője,4 valamint Jan Dlugosz egyre inkább kiszínezték, azt sugallva, hogy I. Boleszló idején a keleti és nyugati szlávság egy hatalmas szláv királyságban élt, amelynek vezető ereje a lengyelség volt. Dlugosz azt is tudni vélte, hogy a nagy király nemcsak a Saaléba, hanem a Dnyeperbe is három (!) vasoszlopot állított.­ Vitéz Boleszló munkáját az ő nyomdokain utódai folytatták. Anonymus Gallus leírta, hogy II. (Merész) Boleszló kijevi hadjárata során megismételte elődje kardvágását az Aranykapun. A mitikus aktus ismétlése során annak résztvevői „a mitikus esemény kortársaivá válnak. Másként kifejezve: kilépnek történelmi idejükből, tehát abból az időből, amely a profán, személyes és személyek közötti események összességét veszi körül, és visszatalálnak abba az őseredeti időbe, amely »nem folyik«, mert nem része a profán időtartamnak, s lényege a végtelenül gyakran elérhető örök jelen."­ Az Aranykapu ismételt megütése tehát azt jelentette, hogy az adott esetben II. Boleszló és katonái a jelenben élték át I. Boleszló mitikus aktusát. A lengyel határok kijelölésének munkáját III. Boleszló fejezte be. Anonymus Gallus gesztájában Ferdeszájú Boleszlót fiatalságától érett férfi koráig szinte végig mozgásban látjuk. A csehektől a pomeránokig száguld lovagjai élén, majd Könyves Kálmánnal köt szövetséget, és újra északnak fordul, máskor a poroszokat téríti, megint máskor harcol a német császárral. Anonymus Gallus gesztája a gnieznói vár perspektívájából indul, műve végére szemünk elé tárul egész Lengyelország, északon a Balti-tengerrel, délen pedig az égig érő hegyekkel. Mind a tenger, mind pedig a hegyek mai terminológiával élve az ország „természetes határai", ugyanakkor éppen mitikus szerepüknél fogva egyúttal Lengyelországot a természetfelettitől elválasztó és azzal összekötő határai is. A tenger Ahhoz hogy az országot teljes egészében, vagyis mindhárom dimenziójában: a föld alatti, a földi és az égi világ egységében, fejedelmüket pedig mindhárom régiót megjárt mitikus hősként láthassuk, Ferdeszájú Boleszlónak három dolgot kell megtennie. A pogány Pomerániát legyőzve, azt birodalmához kell csatolnia, el kell hárítania a Zbigniewet támogató csehek fenyegetését, valamint le kell győznie az

Next