Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-02-11 / 129. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn. jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasáblojáért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 129. BUDAPESTI UrtKwin« 11 IQ/hr Előfizethetni neignen reDrudr Hi a kiadóhivatalban, gránátosutozai Dlandy-házban 466 ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. HIRADÓ Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Névmagyarosítás. Kegyelmes adakozások az árvás szegények részére. Hibaigazítás. Tudományos világ. (Kisfaludy-társaság közülése. Elnöki beszéd. Titoknoki jelentés ’sat.) Halálozás. Megyék. Közgyűlések Ung-, Gömör- és Sárosban. Külföldi irodalom. Chemische Briefe von Justus Liebig. Heidelberg 1844. 3. Külföld. Török ország. Hivatalos és magánhirdetések. tárcz a. Akarat és Hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól. VIII. Van Olifant. (Vége.) ]«ACi¥ABOKSZÍG és ERDÉLY. A nagy m. kir. Helytartótanács a keblebeli számvivő-hivatalnál halálozások által megüresült tisztségekre következő egyéneket léptetett elő ; úgymint számtanácsnokká Drescher Mátét; számtisztekké Könyvey Lipótot és Pirchala Károlyt; iktatókká : Bogdány Andrást és Schreier Károlyt; járulnokokká Egedy Gáspárt és Kölbing Ferdinándot; díjas gyakornokokká Czirich Hugót és Balogh Henriket. — (D. Z.) A nagy magy. kir. udv. Kamara az Arad-Ménesen megüresült építkezési és úrbéri mérnöksegédi állomásra Gruber Antal k. mappalloi mérnököt alkalmazta. Névmagyarosítás. cs. ap. k. Fölsége Neszeda Antal magy. kir. udv. kamarai számvivő-tiszt vezetéknevének .Egy ényre változtathatását megengedni kegyelmesen méltóztatott. Szerkesztőségünknél az árvamegyebeli, éhséggel küzdő szegények részére következő újabb adakozások történtek pengőben: Egy a főudvari törvényszéknél köröztetett aláírási íven hatan N. N. jegygyei mindegyik tiz tiz pengő forintot; ketten szinte N.N. jegygyei mindegyik külön 2 ftot; R. K. 4 ft, K. m. 4 ft.; gr. Zichy Henrik 40 fr., Hubay Józs. 2 fr., Osztroluczky Mikl. 2 fr., Markovics Józs. 2 fr., Tahy Józs. 2 ft; Simoncsics János 2 ft; M. Istv. 40 ft; három .Valaki aláírással mindegyik 2 ft; valaki 5 fr.; valaki 4 ft; más valaki 2 ft; egy valaki, ki már más után is adott 5 fnt, szinte valaki 4 fnt, Bárczay József 2 fnt, özvegy báró Meskóné 40 ft, gróf Zichy Henrikné 5 ft; Krajcsovics János 5 ft.------Török János ur, a „Magyar Gazda“ szerkesztőjének gyűjteménye 236 ft; Kray báróné 5 ft; Sztranjanszky Ján. miskolczi sópénztárnok ur az ottani sótisztség nevében 45 ft; t.Németszeghi Ben. helyt. titoknok 5 ft 20 kr; Lejtő János 1 ft; K. S. 20 kr; I. P. 20 kr; özv. Miskolczy Istváné szül. Bück Jozefa 6 ft; t. Stahly György 5 ft; komáromi sz. Ferenczrendi atyák 2 ft. Teszen (a múlt számbeli 497 ft 40 kr és egy arany részlettel) az eddig begyült öszveg 844 frtot 40 krt pengőben. Igazítás. Mult (128.) számunk főczikkében 1. has. 4. sorban ,között* h. olv. ,között i‘, ’s a 2. has. 7. sorb. ,mint eredményei* h. olv. ,nem mint eredményei.* TUDOMÁNYOS VILÁG. (Kisfaludy-társaság.) Febr. Okán, mint Kisfaludy Károly születése évnapján, tartotta a nevét viselő társaság idei közülését, a vármegyei nagy teremben, szép számú közönség jelenlétében. Az elnök, b. Jósika Miklós, következő beszéddel nyitotta azt meg: „Tisztelt Gyülekezet! Most, midőn társaságunk ö Felsége kegyelmes királyunk által megerösíttetve, ’s ezáltal közintézetté emeltetve, uj korszakába lép, legyen szabad mindenekelőtt azoknak, kik kezdetétől fogva mostanig munkás társai voltak, buzgó köszönetemet kimondani azon szép együtttartásért, melly a czélt soha sem tévesztve el, lehetővé tette, hogy olly csekély pénzalappal, e társaság hatáskörét időről időre annyira tudta nevelni, mikép most már, habár nem fényes, de minden tekintetben díszes állást bírt magának kivini. Legyen szabad újraalakulási első közülésünkben azon tisztelt honleányoknak és honfiaknak is forró hálával kimondanom, mikép a magyarnak olly gyakran szemére vetett szalmatüzet, nemes oltárlánggá magasztalni csak azon buzgó részvét által lehetett, mellyel e kisded társaság általok olly nemes kitartással, ’s mondanám némi előszeretettel, pártoltatok. — Meglehet, hogy a felfogás talán költői, midőn azt hiszem, hogy e pártolásban nem csekély része volt azon férfiú emlékezetének, kinek nevét e társaság viseli, ’s kinek kora halála, egytől a legköltőibb természetek közöl fosztotta meg a hazát. És ime a magyar szellemnek azon félreismerhetten természetes igazságszeretete, ’s főleg olly páratlan kegyességü hölgyeink természetes jósága, melly által bizonyos előszeretettel kegyelt visszaemlékezéseken csügg, ’s azon legnemesebb értelemben vett honszeretet, melly azokat, kiktől a honra jó áradott, nemcsak feledni nem tudja, hanem emlékezetei koszorújából kiemelni is szereti. ’S ha e kegyeletben a kisebb szám felülmúlja a nagyobbat, ha itt is, mint mindenben, a szebb felfogás a buzgóbb kegyelet, a kiválóbb természetek kiváltsága, az egyátaljában el ne csüggeszszen bennünket, ez mindenhol és mindenben igy van, és egyébként nem is lehet. Valóban szükség van arra, hogy azok emlékezetét néha föléleszszük, kik nemzeti nyelvünk művelésében olly korban fáradoztak, olly korban törtek jeget, midőn elszántságok elszigetelve állt; valóban szükség, hogy olly neveket, mint Kisfaludyé, Kazinczyé, Kölcseyé’s több másoké, gyakran emlegessünk , ’s ne feledjük, hogy azon élőfája szépirodalmunknak , melly már is olly sok reményt ígérő gyümölcsöket terem, általok jön a kóros mohától kitisztítva, száradó ágaitól megmentve, ’s erődíts ifjú életre felköltve. — A ki csak harmincz évre visszaemlékezik, nem lehet nem örömben repesnie szivének azon, minden müveit nemzetek irodalmában , még a régi classicus nemzetekét sem rekesztve ki, példanélküli gyorsaságban ’s erélyben, mellyel nyelvünk ’s irodalmunk illy rövid idő alatt bizonyított, ’s melly olly alapos reményt nyújt kiszámíthatlan kifejtésre é s tökéletesedésre. — Midőn igy nem ingatag alapokon jelölem ki jövőnk horoscopját; legyen szabad most, midőn társaságunk a haza színe előtt, mint közintézet, újabb ’s díszesebb állást foglal el, midőn annak szerencsés csillagzat alatt megnyílt uj aeráját ünnepeljük; —annak minden tagjait kettős buzgóságra és szorgalomra felszólítanom, ’s társaságunkat a tisztelt közönség kegyébe ’s pártolásába ajánlanom.“ Ennek végeztével Garay János segédtitoknok foglalta el a szószéket, ’s számot adott a társaság most lefolyt évi munkálatai és pénztára mibenlétéről. Közöljük itt tudósítását szinte egész terjedelmében, a mint következik. I. Számot adandó a Kisfaludy-társaság most lefolyt évi munkálatairól, mindenekelőtt a magyar népköltés megismertetésére czélzó lépéseit kell említenem, mint mellyek a tisztelt közönség pártoló hozzájárultával eddig is különös szerencsével koronáztattak. Minden nemzet örömét és bánatát, történeteit és egész jellemét népköltészetében rakja le. A növekedő tudományos és nyelvbeli műveltséggel az mindinkább az alsó rendek közé szorul, mellyek a népnevelés elterjedésével mindennap felejtenek egy dalt, mig végre a természet ez egyszerű, igénytelen de őszinteségekben olly vonzó virágait a műköltészet végkép felveszi magába. Társaságunk azt hitte, hogy nagyon is itt van az idő, midőn a magyar költői szellem e valódi ereklyéit szorgosan kell gyűjteni, hogy az örök feledéstől, melly majd minden történeti énekeinket elnyelé, megmentessenek. Sok hazánkfiai megértették óhajtásunkat; 49re megy azoknak száma, kik 19 különböző vidékről, kisebb nagyobb gyűjtésekkel, sőt zenemódok öszszeírásával is segítettek ez év lefolyása alatt; a magyar academia pedig szíves volt kérésünkre saját, ezer számot meghaladó gyűjteményét használatos átengedni, mik által már most a társaság magát mintegy háromezer darab birtokában látja. De több vidék lévén még, honnan méltán várunk küldeményeket, a most következő év még gyűjtésre van szánva, ’s élünk ez alkalommal is, az ügyet a hazafiaknak újabban ajánlani. Időközben a szerkesztési munkálat meg fog kezdetni, ’s reményijük, hogy a mit képesek leszünk adni, a magyar literaturának egy igen érezhető hézagát pótolandja. — Az egyes tagok munkálatait illetőleg, a széptani hasonlító bírálat mezején Péczely József társunk forgolódott , szintolly alapos mint terjedelmes párhuzamában Homer és Virgil közt, melly az egyetemes irodalmunk korával elhanyaglott classica literaturára úgy, mint az eposza forditandja készülő íróink figyelmét. Bajza József „Eudoxia császárné“ czimű történeti rajzot irt, mellyben, maga is a társaság múlt évi jutalomtétele által serkentve, de nem pályázva , történeti tárgyat műalakban kísértett elővezetni. Szabó István két költői beszélyt készíte, egyikben Aesop életét próbálván költőileg felöltöztetni, másikban egy népi jellemképet festeni. B. Jósika Miklós ismét a novella mezején dolgozott. „Az Ismérek“ czimü műve e mai ülésünkben fog felolvastatni. Székács Józs. azon nemben tön próbát, mellyröl kevés év előtt körünkben értekezett, ezen themár: „Hogy lehet könnyen meggazdagodni“ satkrai alakban dolgozván fel, mellyel szerencséje lesz még ez órában tisztelt hallgatóink elibe terjeszteni. Kis János ismét egy pár virágot ültete át hozzánk a régi literaturából: Pythagoras Aranymondatait görögből, és Cato erkölcsi distichonjait IV. könyvben latinból. Nestora költészetünk és intézetünknek, félszázadokon túl terjedt költői pályájáról egy elégiával lép le,mellyben búcsút veszén írótársaitól; egy más nagyérdemű férfi, intézetünk szeretett alelnöke, fogja azt a szerző képében ma elmondani; de mi, a két férfi társai, óhajtjuk, sőt hiszszük, hogy az hattyúdala egyiknek sem leszen. Garay János a magyar szinköltészet történetét előjátékban kisértette meg költőileg felöltöztetni,’s az ma a nemzeti színházban lesz a tisztelt közönségekbe vezetve. Vörösmarty Mihály a társaság felszólítására egy Hymnust készített, mellyet, reményijük, minden hű magyar velünk együtt naponkint imádságává teend. Köszönettel vett a társaság nemtagjától de szives barátja — a tisztelt aggastyán Sárvári Páltól, „Adatokat Csokonai Mihály életéhez“, mik, a többi elősorolt müvekkel együtt Évlapjaink Vlk kötetében látandnak világot. — Egy, nem szorosan tudományos, nem is kizárólag a szépirodalmat érdeklő tárgy is foglalta el e társasági évben az intézet munkásságát, de melly korszerűsége, sőt szükségénél fogva vonta magára gondoskodásét: t. i. az írói tulajdon ügye hazánkban. Már e kisded, ’s művelőit olly roszul jutalmazó irodalomban is vannak esetei a legszentebb tulajdon, az ember legnemesb erői által szerzett tulajdon sérelmének : addig halasztassék-e a dolog törvényes ellátása, mig egyes érdemesek az írói jószág e bitangsága által orvosolhatlan kárt vallanak? A Kisfaludytársaság, úgy hitte, hasznos szolgálatot teend a hazai iro K PESTI HINLADÓ TÁRCZÁJA. AKARAT és HAJLAM. Regény, - - B. JÓSIKA MIKLÓS-tól. VIII. Van Olifant. (Vége.) Van Olifant, ismételjük, nem volt emberismerő, őt az arcz halványsága, a szomorúság félreismerhetlen kinyomása kapta meg. Ő a lélek könyvének betűit tudta kivenni, de nem tudta szavakká fázni, ő olvasó lehetett, de nem látó. — Azonban nála minden szomorúság azon utógondolattal zárult, melly hozzá legközelebb volt, mellyet gazdagsága’s egész élete megfejt: ő nem ismert, nem gondolt más szomorúságot, mint a szükségét, a nélkülözésekét, s jó szive és természetének kiváló erélye, mintegy fölszólította őt segitni és rögtön, a hol lehet. Van némelly arczban valami benszülött nemesség, melly óvatossá teszi az embert kegyajánlatiban. A legnagyobb szegénység, a sors legellenségesebb csapásai, az önérzet, a nemes büszkeség , gyöngédség kifejezését némelly arczokról le nem törleszthetik. Hányan vannak a világban, kiknek ha fájdalmát szomorúságát észreveszszük, könnyedén nyújtunk segítő kezet, ’s nem pirulunk erszényünket megnyitni; ’s higyjük, néha igen tisztesen kinéző egyénekben nincs meg azon különös valami, mi bátorságunkat veszi el ’s vérünket költi fel arczunkba, ha ajándékot akarunk nyújtani. Első gondolata volt, miután néhány lépést előre haladott, megállni ’s az ifjúval beszédbe eredni. Meg is állott valóban , de midőn az ifjú, őt talán észre sem véve mellette haladott el, úgy tetszett neki, hogy őt segélylyel megkínálni lehetlen. Kihozta őt azonban a gondolat, hogy itt bátortalansága talán gátul emelkedik valakin segitni, kinek levertsége annyira szembetűnő volt és annyira érdeklő kifejezésében, ez oka hogy végre Van Olifant szive nemes nógatásának ellen nem állhatott. Megerösité szivét, pár erélyes káromkodással ajkai közt, ’s lépteit gyorssá. — Sir! szólt utolérve az ifjút: bocsánat, hogy önt föltartoztatom , csak néhány szám van önhöz. — Ezt olly hirtelen ’s kissé nyers hangon ejté ki, mikép világos volt hogy magát akarta fel—lovalni, ’s úgyszólván vakmerőséggel vetni tört bátortalanságának. — Az ifjú rögtön ’s meglepetve fordult vissza, egy sötét kérdő tekintetet vetett reá, azután igen röviden mondá : Mivel szolgálhatok önnek uram ? Ön fiatal — folytatá a hollandi előbbi élénkségével — több magakorú ismerői lehetnek, én gazdag ember vagyok, sokat dolgoztam életemben ’s most heverni szeretek; ha ön valakit tudna ismerői közt, ki nálam az irnoki hivatalt, igen tisztességes tartás és fizetés mellett felvállalná, nagyon lekötelezné. Mikép az öreg e szavakat rendre kiejté, az ifjú arczában nagy változás tűnt fel. Az első felszólalás békétlen hangulata után , arcza előbb megrettenés nemét fejezte ki, azután a vonások valami szent kegyelet kinyomására olvadtak át, végre szemei felgyuladtak és ajkai reszketni kezdtek. — Néhány percznyi szünet jön, az ifjú nem tudott szóhoz juni , úgy tetszett mintha az a sok , mi ajkaira tolul, elzárná a hangokat. — Idő kellett, míg némileg magához tért, azután néhány pillanatig meredten nézett a férfiúra, ’s mintha nyílt jó indulatu vonásai őt megnyugtatnák ’s szivét nyitnák föl — felelt : Tekintsen ön reám — írásom jó , kedvem, szorgalmam által fentartani életemet elszánt — ha tetszem önnek, ’s fiatalságom el nem rettenti, mert tizenhét éves vagyok , szerencsés teendők ön közelébe jöhetni. Igen helyesen ifjú barátom! mond Van Olifant kezet nyújtva. Ha valami dolga van végezze, szállásom itt fel van jegyezve, ezzel egy látogató jegyet vett ki tározójából, és adta az ifjúnak , ki mintha felhőkből esett volna le , állt félig magán kívül előtte. Semmi dolgom uram ’s mit végezni akartam, — szólt az ifjú mig a vér szállt fel homlokán — Isten nem akarta , követhetem önt, mert igy a mint lát, állok a világban , semmim sincsen és senkim, az utóbbi szavak közben szemében köny fénylett ’s ajkai lángoltak. Senkie sincsen? szólt Yan Olifant — — — hogyan? — — de annál jobb, úgy egészen bizondom önt! Bátorság ifjú barátom! néhány nap alatt megismerkedünk, ’s ön reménysem utat ád a búnak’s szép ifjú éltét vígan fűzi odább. Valóban, szólt mélyen megilletödve az ismeretlen, hálátlannak kellene lennem, ha illy jósággal tett ajánlatot mogorva kedélylyel fogadnék. ’S ha néha egy felleg vonul el homlokomon sir — ön megbocsájt nekem. Igaz , én igen fiatal vagyok, de három nap alatt egy imádott anyát vesztettem el, ’s százezer dollárnyi egész vagyonomat. Ez sok! God damm! szólt emberünk. — Lássuk csak barátom ! anyát úgy adhatnék önnek, ha kedves Pénelopém élne! — Százezer dollár? ez sok pénz, de ön tizenhét évis , miért ne lehetne háromszor annyi amig haja megszürkül! én önnek anyja helyett igen rosz cserében bizonyosan, de jó indulattal — atyát ajánlok, tetszik-e? topp ! — itt kezem rá. Az ifjú hévvel vonta ajkaihoz az odanyújtott kezet, azután annyira elfogódott, hogy szólni nem tudott.