Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-14 / 267. szám
Kedden 267. October 14. 1845. r Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. MAGYARORSZÁG és ERRÉfcV. ő cs. ap. kir. Fölsége báró Huszár János érd k. kormányszéki fogalmazó-gyakornokot tiszteletbeli fogalmazóvá méltóztatott legkegy. kinevezni T. Rosty Zsigmond ur „Pannónia térképe“ eladatásából begyülvén 12 pgört, ezen összeg újólag szerkesztőségünknél tétetett le ollyképen, hogy 9 pgöftban az árvái, 3 pgöftban pedig a szepesi szegénység részesüljön. (Bányapolgári testület.) Nincs talán a műipari életnek mezeje , mellyen az egyesülési elv és ösztön korábban is hatályosabban ébredett és szilárdult volna, mint a bányaművelés körében. Azon roppant akadályok ’s áldozatok irányában, mik a bányászatnál egymást érik, az egyes akarata ’s ereje megernyedett, ’s az egyesült törekvés czélszerüsége csakhamar szembe tűnt. Ennek első gyümölcséül a bányatársulatok vagyis azon egyes részvénytársaságok tekintendők, mellyek egyegy bányának közös erővel művelésére állottak egybe, ’s kevés vállalatot mutathat fel napjainkban a szoros értelembeni bányászat, mellyek csupán egyes birtokos kitörésében lelnek alapjukat. Igen, de a bányaművelőknek — azon érdekeiken kívül, mik után mint egyes bánya birtokosai törekesznek—vannak egyéb közös czéljaik is, mellyek a bányaipar általános emelésében gyökereznek, ’s mi közel fekszik itt az egyesülési elv olly tágítása, miszerint annak hatása azon nagyobb általános érdekekre és úgy alkalmaztassék, mint alkalmaztatik az egyes bányavállalatok haszonhajtóvá tételére.’S az egyesülési eszme illy kiterjedtebb alkalmazásában rejlik a bányapolgári testületek alapja és hivatása. Az uj bányatörvénykönyvjavaslat, melly ezen elvet melegen felkaroló, 48 ik czikkében kötelezőleg rendelkezik illy testületek mind négy bányakerületekbeni alkotásáról ’s hivatásukat e kép határozza meg: „E testület főczélja leend az erőt és eszméket közczélra öszpontositva, a bányászat iránt ösztönt ébresztve, ennek felvirágzását hathatósan elősegíteni.“ Mint a felső-magyarországi bányapolgári egyesület tagja sokkal mélyebben érzem illy vállvetés kimondhatlan hasznát és hatását, semhogy a fent idézett új törvényjavaslat üdvös voltát azon tapasztalásokkal meg ne erősíteném, mikkel a felső-magyarországi bányaipar története kínálkozik. Mint többször említem, kétféle a státusnak a bányászat irányábani hivatása — úgyszólván szellemi és anyagi. Első tekintetben a jogi és fegyelmi viszonyok józan elrendezése, másodikban a bányaipar azon akadályainak elhárítása, mikkel magános erő fel nem ér, igényli gondoskodását. Márpedig illy anyagi segítség szükségeseg és legkiáltóbb az ércsolvasztás körében, mert ez a legnehezebb, legköltségesb és legnélkülözhetlenebb része a bányaiparnak. De hogy a status, e tekintetbeni gyámolítása valódi jótéteménynyé ’s ne inkább terhes és drága nyűggé váljék, elkerülhetlenül megkivántatik, hogy,ha a status olvasztó-intézeteket állít, ezeket ne kegyelem gyanánt állitsa oda ’s ne nézze nyerészkedő vállalatoknak , mik által saját állományi pénztárát, a magánbányaművelők kárával feldúsítsa — hanem mondja ki nyilván e nemű állásának magánjogi alapját, vagyis azon fő vezérelvet . Én, ki a bányászat számára ezen intézeteket állítom ’s ez által felső gyámolitó hivatásomnak megfelelek, mint illyen lelépek a hatalom polczáról, ’s magánszerzödövé leszek, ki veletek bányaművesök érezőiteknek mi feltételek alatti olvasztása iránt alkuba bocsátkozik úgy, hogy költségeimet megtérítsétek ugyan, de többet ezeknél ne veszíthessetek , mivelhogy káraitokkal nem akarok gazdagodni, de gazdagodnom nem is szabad. Nem hinném, hogy valaki ezen állítás státusgazdászatilag helyességét tagadná, ’s mégis vannak országok, hol mint p. o. Szászhonban a kir. halászatból folyó nyereség a státusbevétel egyik rovatát teszi. Nálunk—hála Istennek— az elv helyessége régóta el van az állomány által ismerve, habár nem lehet is elvitázni, hogy annak következetes alkalmazásán a bureaucratia, kivált újabb időkben, lényeges csorbákat ejtett. Már 1749 ben találjuk felső Magyarországban a magánbányaművesőknek a kincstári olvasztásba beleszólhatási jogát nyilvánosan elismerve,—azon szerződés által, melly akkoron az olvasztó-kincstár és a bányapolgárok közt létesült s melly a beváltási rendszert megalapítja. — Ezen és hasonló viszonyoknak köszönik eredetöket a bányapolgári egyesületek s jelesül a felsőmagyarországi bányapolgári testület. Mihelyest a bányapolgárok érczeiket a kincstári olvasztásba adták, rüszint ébredett a szükség, olly bányapolgári ellenőrködő tiszteket alkalmazni ezen olvasztás mellé, kiknek egyetértő munkálodása a beváltó bányapolgári érczeinek fémtartalmukra lett helyes megvizsgálásáról meggyőzhesse ’s vele a kincstári olvasztás folyamát és eredményeit közelebbről megismertesse. Illy bányapolgári kémlő és ellenőrködő tisztek pedig — mint a bányapolgárok öszszes érdekeinek biztositóji természetesen közösen voltak választandók ’s közös pénztárból fizetendők, és ebben fekszik a bányapolgári egyesülésnek első kapcsa és első életjele. Becses tulajdona az illy szövetkezéseknek, hogy munkásságukat könnyű szerrel hivatásuk körébe eső, ’s egyébkor észre sem vett más tárgyakra is kiterjeszthetik, — ’s eket megvettetvén az egyesülés első alapja — hatása csak hamar azon ügyekre is kezdett irányoztatni, mellyek a bányászatnak szinte közös, de inkább szellemi érdekeit képviselik. Törvényhiányok, igazgatási sérelmek, bányagazdászati szükségek képezék tehát nemsokára az újon alakult bányapolgári testület tanácskozási tárgyait; egy szóval: a petitionális jog gyakorlata volt azon testület ösztönszerü ’s annyival természetesb kifolyása, mivel érdekeit a törvényhozás sorompói előtt senki sem védte ’s kérelmeinek sokkal több erkölcsi hatása volt, mint egyesek esedező szózatának. De bekövetkezett Felső-Magyarország (’s csak azt értettem eddig is) bányászati viszonyaiban olly időszak, melly a bár tökéletlenül, de mégis már megalkotott magán egyesület nagy hasznát fényesen kitünteté. A status t. i. megfelejtkezve a viszonyok alapjában rejlő ’s 1749ben már tettleg is elismert jogkölcsönösségéről, ’s felülemelkedvén szerződési állásán , nemcsak a nyert ’s kincstárilag forgalomba hozott réznek beváltási árát több ízben tetemesen és önkényesen leszállitá, hanem későbben még azon érczeket is, mellyeknek fémtartalma az olvasztásukra fordított költséget jóval meghaladta, mellyek tehát haszonnal feldolgozhatok valának, olvasztása és beváltásából hatalomszóval kitagadó, ’s önhaszna felebbrugtatása kedvéért csak a gazdagabb érczet fogadván be kezelésébe, ezen intézkedések által Felső-Magyarország többnyire illy szegényebb tartalmú érczekben bővelkedő bányaiparát az enyészet végfokára taszitá. ’S im az egyesülés szelleme a veszedelmes időpontban a bányapolgárok között már annyira megizmosult vala, hogy feladásukat ezen nyomasztó körülményekben tisztán fel bírták fogni ’s lelkesen meg is oldani. Mindenek előtt tételeket törvényes szabályok alapján megszilárdítva ’s ez által erőt és hitelt nyerve, elhatározók, hogy rézérczeik olvasztását ezentúl tulajdon, közösen felállítandó olvaszműveikben eszközlendik. ’S némelly lelkesek — kiknek neveit egész Felső-Magyarország bányapolgársága hálásan tiszteli — buzgalmának sikerült, ezen ismeretlen magyarországi egyesület részére Bécsben nagy kölcsönt nyerni, mellyel magánolvasztását szerencsésen megalapitá ’s mellynek segítségével jelenleg olly fokán áll a jólétnek, miszerint teljes önérzettel elmondhatja, hogy vállalata által a magániparnak 1835dik év óta közel 700,000 poftnyi ’s olly jövedelmet mentett meg, melly a kincstári olvasztás ama rendszerénél fogva vagy egészen veszendőbe ment, vagy kitakarítatlanul maradt volna. Szabadjon hát nekünk felsőmagyarországiaknak az uj bányatörvénykönyv ama rendeletét, mellynél fogva az üdvös bányapolgári testületeket kötelezőleg behozta, teljes szivünkből nem annyira min érdekünkben (mert hiszen mi már biztos kikötőben horgonyozunk), mint inkább a többi három kerületben sóhajtozó bányászrokonunk kedvéért üdvözölni, mert csak ez után várhatjuk, hogy egyesülési hajlamuk a megkövesült szokásosság nyomasztó bilincseiből kibontakozva, tettre szilárdul, ’s a törvény védpajzsa alatt dús gyümölcsöt hozand e szűkölködő hazának. — Turzó. Balatoni gőzhajózás. Ifjabb hozzánk érkezett levelezések szerint, Schloss W. Móricz a hermaneczi papírgyár tulajdonosa 20, Liedemann Emil Pozsonyban 2, Liedemann Sarolta assz. Pozsonyban 1 részvényt írtak alá. (Vagyonhiány esetében az adós személyének megítéléséről váltó törvényszékeknél *). Ha az adósnak elegendő vagyona a hitelező kielégittetésére nincs, az adósnak személye, vagyis inkább annak szolgálata , munkája, ítéltetik meg a Hármaskönyv III. B. 28. §a értelmében, és az eljárás is szinte a fenálló, jelesül az idézett törvény szerint történik. Az ez iránti folyamodásnak pedig két módon van helye, t. i. 1) ha a váltóhitelező a vagyontalanságot mindjárt a keresetlevél beadásakor avagy tárgyaláskor bebizonyítja, a személy mindjárt érdemleges határozat alkalmával is megítéltetik; ha pedig 2) ez alkalommal bizonyíték hiánya miatt meg nem ítéltetett vagy talán nem is kéretett, akkor végrehajtás alkalmával egy újabb folyamodásban is lehet azt kérni, amidőn a bebizonyítandók után az szinte meg szokott ítéltetni. Az elsőbb esetről lásd a váltófeltörvényszéki határozatokat 1845. martius 4kén 247, mart. 28d. 388, april 8d. 405, 485. és 1845d. Julius 14én 899 sz. számok alatt; ez utóbbitól pedig 1844. junius 3d. 663. October 28d. 1368., továbbá 1845. junius 18. 775. számok alatt stb. Számtalan esetek adván elő magokat, midőn a váltóadósok a legkézzelfoghatóbb csalással és hitelezők kijátszásával minden vagyonukat addig, míg a váltótörvényszéki határozat végrehajtás alá jöhetett, sőt a váltó csak be is pereltetett volna , még pedig nemcsak ingó hanem ingatlan vagyonukat is, másokra, leginkább rokonaik, feleségeik ’s barátaikra a legtörvényesebb külső formák alatt ruházták p. o. rokonaik, feleségeik számára költött váltókat (vagy más kötelezvényeket) adtak ki, ezeket maguk ellen bepereltették ’s eképen magokat rögtön végrehajtás alá vettették, úgy hogy mikor az igazi hitelező jött, nemcsak semmijök nem találtatott, hanem magokat még azzal védették, hogy mindent magok a törvényszékek foglaltak el ’sat. Ezekből mindenki előtt szembeötlő lett, hogy a személy megítélése nélkül a hitel- ’s különösen váltótörvény elvégre is minden erejét teljesen elveszti, ’s minden áldozat, melly miatta létetik, dugába dől. Azonban sokak előtt némi nehézségek is adták elő magokat, különösen pedig az, hogy az adós személyéről a váltótörvény említést nem teszen. A váltó-feltörvényszék, mellyen központosulnak minden perek és esetek, — mindjárt a legelső esetnél, mellyben vagyonhiány bizonyittatván a személy megítélése köretett, ezen tárgyat legnagyobb figyelmébe vette és a személyt megítélte. Főbb okai a váltó-feltörvényszéknek ezekben központosainak: ( 1) A személy megítélése nélkül nemcsak hogy a közjogi kötelezvények is sokkal nagyobb elsőséggel bírnak a váltóknál, hanem a váltótörvények egészen ez átalanok és szükségtelenekké lesznek, mert valamennyi váltóadósok által kijátszathatnak; 2) de ez egészen is a váltótörvény értelmében történik, mert a törvényben minden tárgy, melly váltójogi végrehajtás alá nem tartozó, a Kd. R. 154. §á ban név szerint kivétetik, ebben pedig az adós személye, vagyis inkább szolgálatja vagy munkája — mert tudjuk , hogy a magyar törvény tulajdonképen nem az adós személyét, hanem csak munkáját véteti végrehajtás alá — kivéve nincs, ide járul, hogy 3) az újabb törvény szerint a váltót be sem lehetvén tábláztatni, ennek egész biztosítéka már csak a személyes hitelen és a személy iránti eljáráson alapszik. Azonban az ellenvéleményneknek is fontos okaik vannak. Némellyek t.i. nem tagadják, hogy végrehajtásnak a személyre kiterjesztése nélkül, a váltótörvény előbb-utóbb sikerét veszteni, de azt mondják, hogy törvény világos rendelete nélkül, miután a váltójog kivétel a közjog alól, olyanokról, mik abban nem foglaltatnak, váltótörvényszékek nem bíráskodhatnak. De erre a 2dik pontban mondottakon felül az a felelet, hogy minden végrehajtási tárgyat a váltótörvény nem számlált és nem is számlálhatott elő, például czéhbeli vagy személyes jogokat, pék, mészárszéki, kávéházi és többféle jogokat, mégis ezekre is kiterjedhet a végrehajtás, tehát mindazokra, mellyek értékül szolgálhatnak és így a személy munkájára vagy szolgálatára is. Továbbá azt mondják: illy nevezetes tárgyat, a törvényhozó világosan megérintendett,ha az szándékában volt volna. Igenis, ha az adósnak talán adóssági börtönbe záratásáról akart volna rendelkezni, de a személy munkájáról, mellyről közjogunk eléggé intézkedett, nem volt szükség rendelkeznie, mint a kávéházi jogokról sem. Mások általában tagadják, hogy a mostani kor szellemével, sőt a hiteltörvények czéljával is megegyező volna vagyonhiány esetében az adós személyének megítélése ezen okokból) ha az adós személye nem fizethetés esetében megítéltetik, még kevésbbé fog kötelezettségének eleget tehetni, mert keresetmódjától megfosztalik. Erre azt feleljük, hogy a mi törvényünk szerint az adós személyének megítélése után is munkájával annyit kereshet amennyit tud és akar, csakhogy ez (szükséges tartásán felül) hitelezője javára fordíttatik. De más országokban is, hol az adós adóssági fogházba tétetik, a hitelező őt saját költségén tartja, hogy t.i. ha talán az adós elrejtené vagy eltagadná vagyonát, annál inkább fölfedezze azt, minél inkább vesztene az elzáratás által; mert ha tudja a hitelező, hogy az adóst valamelly szerencsétlenség érte és semmije sincs, bizony sehol sem lesz olly köre, hogy követelése elvesztésén felül, még tartási költségeket is csináljon magának. 2) Azt mondják, köztapasztalás szerint más országokban sincs még a bezáratásnak sem valami sikere, mert aki nem fizethet, hiába zárják azt be. Tökéletesen igaz, csakhogy ahol a személyt bezárni vagy a végrehajtást az adós személyére kiterjeszteni nem lehetne, ott az sem fog fizetni, aki fizethetne, hanem minden vagyonát másénak fogja vallani, és ha magának annyi esze nem volna, talál elég ügyvédet, ki a jó tanácsot tőle meg nem tagadandja. Sehol sem annyira a fogházba zárás, mint a bezárástóli félelem fizettet az adósokkal. 3) Azt mondják: miért büntetni a szegényt azért hogy nem tzethet. De először: szegény azon rovásra, hogy úgysem fizethet, ne csináljon adósságot; másodszor: sem a fogház más országokban, sem a személyes szolgálat nálunk, nem büntetés, hanem csak kényszerítés; amott hogy az adós ha elrejtette vagyonát, s azt előadja, nálunk hogy munkájával az adósságot leszolgálja; mindenütt pedig az adósnak félelemben tartása, hogy más vagyonát kényelműleg vagy részlelkűleg el ne pazarolja, igazabban, törvény színe alatt el ne rabolja, vagy adott szava szentségére félelemből is megemlékezzék, é s ami fő dolog, meggondolatlanul kötelezettséget magára ne vállaljon. A felért, hétszemélyes tábla ez érdemben még nem nyilatkozott, de teljes reményünk van, hogy a föntebbi törvényes elveknek hódolva váltójogunkat teljes erejében meghagyandja. Előfizethetni helybe a k adó-hivatalban, hatvani útozal Horváth-házban 483dik sz alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendelhetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Újabb adakozás az árvái és szepesi szegények részére. Bányapolgári testület. Balatoni gőzhajózás. Vagyonhiány esetében az adós személyének megítéléséről váltó törvényszékeknél. Megyék és városok . Közgyűlés Fehérben. Gr. Széchenyi I. excllja ünnepélyes fogadtatása Debreczenben és Zemplénben. Budapesti hirharang. Nemz. színház. Gyáralapító részvénytársaság. Ausztria. Külföld. [Németország. Egyveleg. Magyar gazdasági egyesület augustusi közgyűlése (folytatás.) Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi Játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavszállás. *) Fogarasi János váltójogának 20. kiadása után.