Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-08-08 / 640. szám
négyszer, u. m. kedden, csütör- Vasárnap 640. Augustus 8. 1847. tökön, pént. és vasárn. Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helye-BUDAPESTI HÍRADÓ.ért 5 ez. kr. a kettős hasfzi serért pedig 10 p. kr. fizette » Előfizethetni helyben* kiadóhivatalban, hatvani ntkozat horváth-házban 583 ik szám alatt földszintes minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. HAYARORSZÁG és ERDÉLY. 6 cs. kir. Fölsége Exner Ádám alesperesnek ’s a nagyváradi püspöki főtanodában hittudományi oktatónak, ugyszinte Antal József és Ádám unokaöcscseinek vezetéknevek ,Gyulafy ura, Ringsmuth József budai vízivárosi segédtanítónak pedig szinte vezetéknevét ,Kör bá tor újra átváltoztathatni kegyelmesen megengedte. Mi módon akarta legutóbbi országgyűlésen az ösiség ügyével megbízott kerületi választmány e kérdést megoldani? (Folytatás a B. P. Híradó 61 Odik számához.) Mellőzve az elenyésztetés (abolitio) és elidösülésnek (preascriptio) általunk érintett helytelen fölcserélését, vagyis az újabb elidösülések határideje kezdetének bizonytalanságát valamelly a törvény kihirdetését megelőző időponttól fogva, az elidősülések legalkalmasabb eszköz a birtok védelmére; mi különös igazolásra itt annál kevésbbé szorul, minthogy az magában véve, törvényeinkben nem idegen, és a kerületi választmánynak I. és II. javaslatában indítványba hozott eltérése a fenálló törvényektől csupán abban áll, miszerint az elidősölések jövendőre csak valódi—sikertelenül előrebocsátott törvényes megintés iránt — egy év és nap alatt beadott panasz által szakíttassanak félben, és továbbá, hogy a zálog-visszaváltási jog, valamint az osztályigények is, mellyek eddigelé az elidősülés alól ki voltak véve, annak szintúgy alávettessenek. Az elidősülés félbenszakitása iránti első módositványnak azon félre nem ismerendő nézet szolgál indokul, hogy az ellenmondások és protestatiók gyakran épen nem jönek a becsületes birtokos tudomására, és hogy a kiskorúak jogait azok gyámnokai, illetőleg a gyámnoki hatóság köteles képviselni; végre hogy a távollevők itt is, mint minden tekintetben, igen könynyen előre gondoskodhatnak magukról. Hogy az elidősülés a zálog-visszaváltási jogra kiterjesztetett, arra azon nézet vezethetett, mivel a zálogbírtokos igénye a zálogérték és beruházásai iránt, a zálogidő elteltével megszűnik; és rá a zálogviszony kiterjesztése határozatlan időre egyoldalúlag (a zálogba-adó által) méltányosan nem tukmáltathatik; ha tehát a zálogba adó, vagy örökösei a visszaváltási jogot bizonyos határidő alatt érvényesítői elmulasztják, ebből joggal következtethetni, hogy a visszaváltást nem tartják érdekeikkel megférőnek. Ezen alapos nézet még több viszhangra találhatna, ha azon szilárd gyökeres jog, mellynek kitünöleg becses tulajdonságát a választmány még az invalidationalis panaszoknál elismerte némileg, itt is (t. i. a zálog-visszaváltásnál) tekintetbe vétetnék, ’s ennélfogva a zálogbirtokos a zálogidő elteltével csak az örök -birtokosok osztályába lenne sorolandó, kitől a szilárd gyökeres jog, míg ez is el nem idősül, a birtok valódi értékének visszafizetése mellett mindig visszakereshető lenne. Az elidősüésnek mindennemű örökösödési és osztályigényekre való kiterjesztése iránt a választmány nem szűkölködhetett helyes okokban; a Planum Curiale-nak az elidösülés iránti 17dik döntvénye csak a tulajdonképi jogbirtokot (haereditatem et proprietatem juris) testvérek közt veszi ki az elidösülés alól; az 1729diki 36dik t. ez. különösen az osztály igazolása és új osztály iránti igényeket (ad rectificationem divisionis és ad novam divisionem) veti elidősülés alá, miért kellene tehát másnemű örökösödési igényeket, mellyek régen múlt időkből származnak (antiquae successionis), tovább is kivenni, ’s igy eféle igényeknek a legtávolabbi rokonokra kiterjesztése által, az elidősülés czélját tökéletesen meghiusítni és elérhetlenné tenni? Bizonyosan sokkal inkább kívánhatni a részes örökösöktől, hogy bizonyos határidő alatt régi örökségi jogaik iránt magukat bejelentsék, mint megfordítva, a birtokba lépő örököst kötelezni, hogy minden, bár legtávolabb ágon valahol csak lehető, előtte gyakran egészen ismeretlen részörököseit maga keresse fel; e szerint tehát, ha bizonyos határidő alatt részes örökösödés vagy osztály igénybe nem vétetik , méltán gondolhatni, hogy illynemű igény nem létezik, vagy hogy lemondtak róla. Végre nem szabad érintetlenül hagynunk, hogy a kerületi választmány világosan csak a múltról származó mindennemű öröködési-és osztályigényeket gondolt elidősülés alá vettetni, és egy külön, ugyanazon munkálatba iktatott törvényjavaslatban az örökösödési és osztályi eljárásról távollevő vagy árván maradt örökösök örökségi jogainak megóvása végett kellőleg gondoskodni el nem mulasztó. Minden előlegesen föl nem jegyzett igényeknek elenyésztése iránt közelebbi alkalommal szólandunk. Tarosok. ZÁGRÁB. Julius 22-én ment végbe Zágráb város tisztújítása ngol Lentulay Imre varasdmegyei főisp. helyettes mint kir. biztos elnöklete alatt. Miután a biztos ur horvát nyelven tartott megnyitó beszédét végző, a határozott 40 számú választópolgárságból hiányzó 27 tag választására került a sor. Ezek ugyanis utolsó tisztújítás vagyis 13 év óta halálozás által 13ra olvadtak le, kik most a hivatalkodó tanácsnokok és tiszti osztályok mellett eleinte a választótestületet képezék. Az ülnökök választása imigy történt. A kir. biztos úr által hármankint mindig egy és ugyanazon categoriából kijelöltek közöl a legtöbb szavazattal biró választatott meg, ekkor lakából odavezettetett, megjelenvén mint újon választott ülnök meg jön esketve ’s mint illyen a további választásban részt is ven. Imigy sorszerint a következő ülnökök választottak: 1) Ocics Péter ügyvéd; 2) Müller János kereskedő; 3) Spisics Fer. ügyvéd; 4) Press Fer. polgár; 5) Szivalics Mih. ügyvéd; 6) Binder Márton keresk.; 7) Lukinacs Alaj. ügyvéd ; 8) Gyurkecki szabó; 9) Pallain Math. postai ellenőr; 10) Leuzendorf szállító ; 11)Klemenics Péter gymnasiumi tanító; 12) Mraovics Vazul keresk.; 13) Pavlekovics Istv. zágráb megyei másodalispán; 14) Pichler polgár; 15) Novák Fer. ügyvéd ; 16) Pogorelecz esztergályos; 17) Blazekovics Sánd. megyei tb.; 18) Pavel vargamester; 19) Rober József ügyvéd; 20) Pemecz kalapos; 21) Cuculics ügyvéd; 22) Reichardt szívósmester; 23) Praunsperger orvos; 24) Berdarics építész; 25) Mikulics József ügyvéd; 26) Bosnjakovics szállóm.; 27) Fuchs mészáros. Miután később az újon választott Mikulics a tanácsba jön megválasztva, a kültanácsban Merker József megválasztása által pótoltatott ki helye. Illy módon a kültanácsos képviselő-testület ki lévén egészítve a városi ügyész választásához fogtak. Három kijelölt közöl Cuculics nyert szavazattöbbséget. Most három hiányzó tanácsnok választására került a sor. Az első jelöltek közöl Karvacsics nyerte el valamennyi szavazatot. A második jelölésből Verbanics Imre, a harmadikból Kavics Lipót, a negyedikből Mikulics József választatott tanácsnokká. Most a hivatalnokok (Columnen) választására mentek át. Városkapitánynyá Schrabecz Alajos, polgármesterré Kanauf József választatott. A városbiró jelölésénél legtöbb voksot nyert Stajdacher eddigi köztiszteletü városbiránk. Amint később a biztos úr rendszeres kijelölést sürgetett, Stajdacher 6 szavazaton kivül a többit mind részére nyerte. 23-án a többi választások folytattattak. Első aljegyzővé Ostoics Henrik ügyvéd, lajstromzóvá Kavics eddigi aljegyző, az adózók pénztárnokává Lopuh Kár., ehez ellenőrül Baán Fer. (mindketten megmaradtak) kamarai pénztárnokká Berbanics Fer, ehez ellenőrül Pogledics (mindketten megmaradtak); számvevővé Czernkovich (mint eddig) telekkönyvvivővé Stajdacher Henrik (az eddigi) árvagondnokká Vybral Ján. (az eddigi); szállásmesterré Gensics jön megválasztva. (A. Z.) BUDAPESTI HÍRHARANG. Bizonyos ujdonságirótól kérdezők : ugyan mit csinál, midőn egyetlen újdonsága sincs, és mégis múlhatlanul írnia kell? Akkor, felelem minden zavarodás nélkül, mivel sem elrekednem, sem gyöngélkednem, sem megbetegülnöm, szabadságomat használnom, elutaznom nem szabad, és rendkívüli körülményekkel, vagy akadályokkal sem takarózhatom, nem marad egyéb hátra, hanem a „nincs újdonság“ eszmerokonságánál fogva, a nemzeti színházról írok. Ezen 1. collegánk csalatkozott, most színházunknál bizony mindig van újdonság, így például legközelebb László, félvén, hogy utoljára egyedül marad Pesten i s szükségből neki kellene Adalgisát énekelnie , szabadsággal elutazott, a múlt napok egyikére pedig a játékrendben „Borgia Lucretia“ daljáték volt kitűzve , a játékszíni cédula ellenben azt hirdeté, hogy „Férjem kószál“ fog adatni, és este a színházban „Fiatal férj“ adatott, ha valamikép történetesen még az is mássá nem változott. Íme, nem elég nevezetes újdonság ez, kevés nap alatt, kivált olly kis körben, minő a nemzeti színház! — A kőbánya nem igen akar divatossá válni, talán azért, mivel még senkinek nem metszik ki tárczáját ? Ahol illyesmi nem történik, azon helyet mulatozásra alkalmasnak sem hiszik. — B. Füreden állandó választmányt alakítottak, mellynek kötelessége mindent elkövetni a gyógy-és mulatóhely folytonos emelkedésére; ha ehez még a köztiszteletü tihanyi apát soha nem pihenő buzgalmát csatoljuk, úgy semmi kétség, hogy Füred kevés év múlva Európa bármelly fürdőhelyével minden tekintetben vetélkedhetni fog. — Rendőrségünk sokra kiterjeszti már figyelmét, érett zsiványokra ,s éretlen baraczkra is; de egyre figyelmeztetjük még a méltatlanul szenvedő emberiség nevében, ’s ha ezen egy baj rezni? Hát még egy kis gondolkodás után nem jutott el oda, hogy az igazi vallásosságnak, a hazafiul tűznek, magának a két vallás dicsőségének az emberi szeretetnek, csak akkor lehet nyomos, biztos, tartós, ki nem csapongó hatása , midőn leginkább az ész munkálata után vagy meggyőződésből származottja tartatik fen? Mellyiket tartja felségesebb fogalomnak a revalóról, amit egy költő teremt magának , vagy amire a természet templomának beavatottja jut el sok vizsgálódás után? Miután némiképen helyeselni látszik bir., hogy anathemát mondok a philosophiai speculation, magával ellenkezve egész elragadtatásba jön Humboldt, Cams, Burdach speculatióinak említésére. De hát mi közük van ezeknek a philosophiaiszemlélődésekkel, és mutat-e ép ítéletet, alapos ismeretet különösen Humboldt természetes okoskodásait és szerény hypothesiseit speculario névvel tisztelni meg ? Az is avatatlanságot árul el, hogy Humboldt-ot egy categóriába teszi Carus-al és Burdach-al, holott már e kettőn észrevehető itt ott a természetphilosophiai bűz. Sőt még engem is speculálónak nevez; p. o. azt mondom egy helyen: „az ember valamint testére úgy lelkére nézve is potenczirozott állat.“ De már ezt a speculario tengeréből mentettnek hiszi kir. ? És nincs annyi ismerete a hasonlító physiologiából, miszerint tudhatná, hogy az ember is állat , és a lélek felsőbb tehetségei a kifejlődöttebb és tökéletesebb alkatú agygyal vannak szoros kapcsolatban ? A többek között a bir. által idézett Corus és Burdaek szépen kifejtik ezt, de a kiknek munkáit bizonyosan vagy nem olvasta bir., vagy nem értette meg. És még absurdnak mondja ezen kifejezést absurda ignorantiájában. Bir. azon rövid vázlatot, mellyben a phil. speculario gyümölcstelenségét előterjesztem, nem tartja kérdésre tartozónak. De legalább meg kellett volna mondania: miért. Nekem azt érintetlenül annyival inkább nem lehetett hagynom , mivel az egész philosophiai pálya alatt szomorúan szoríttatik ki a realismus metaphysikai ábrándok által iskoláinkban. Ez ellen a természettudományoknak a szemlélődés fölötti kiemelése legbiztosabb óvószer Liebig még földművelése vegytanában is kikét, példákat hozva fel, a német philosophia ellen. Hasonlóan cselekedett a derék Vogt, midőn mostanában Giessenben a zoológiai tanszéket elfoglalá. Vagy ezek is kicsapongottak ? TARTALOM. Magyarország és Erdély. Névváltoztatások. Mi módon akarta legutóbbi országgyűlésen az ősiség ügyével megbízott kerületi választmány e kérdést megoldani? Zágráb városa tisztujitása. Budapesti hirharang. Nyílt levél Döbrentei Gábor úrhoz. Vegyes közlemények. — Külföld. Nagybritannia. Francziaország Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM és TUDOMÁNY. Felelet azon birálatra, melly a Petényi-féle kérdésre irt term.tudományi pályamunkára a B. P. Híradóban megjelent. (Vége.) Irodalom és Tudomány. FELELET azon bírálatra, melly a Petényiféle kérdésre irt természettudományi pályamunkámra , a B. P. Híradó 623dik ’s köt. számaiban megjelent (Vége.) Munkámodik lapján azt mondom „mintegy elfárad az elme Horacz némelly ódáin.“ Már tudnivaló, hogy Horacz mint lyrai költő főképen az érzésre igyekezett hatni. Itt birur megragadja az alkalmat, ’s ekint kiált fel: „hogy lehet az érzésre hatni és mégis az elmét elfárasztani.“ Felelet: hogyan lehet a lyrai költészetről olly ferde fogalommal bírni, miszerint azt még csak gondolhassa is az ember, hogy egy lyricusnál más játsza a főszerepet mint az érzésrehatás , amiből azonban egyáltalában nem következik, hogy költészete, eszmékben szegény, tartalmatlan , vagy philosophiátlan legyen. Egyébiránt az érzésrehajtás tetemes szerepet játszott a rómaiak számos, nem költészeti íróinál is, legalább a régi görög és mai írókkal összehasonlítva, így találjuk ezt Cicerónál, Demosthenessel összevetve, így Liviusnál He rodotussal vagy az újabb historicusokkal öszszehasonlítva. Amaz a római mindenütt fen törekszik tartani a katonai tüzet, alapját Roma nagyságának; im ezek az igazat tűzték ki főképen írásuk tárgyául. Roma katonai tűz nélkül nem állhatott volna fen ; korunkban elvesz a status, mellynek nincs tudománya. „Vagy szerzőnél talán az agy az érzés lakhelye?“ De hát mi volna egyéb ? Annyira sem ment még kb. a tisztességes természettudományokban , különösen a physiologiában, hogy arról kételkedhetik ! És amiket e tekintetben már jó ideje, hogy közrebocsátott a német physiologusok legnagyobbika Müller, s különösen F1 ou r e n s gyönyörű tapasztalatai ismeretlenek előtte? „Hogy az angol parlamentnek igen kevés tagja van, kinek esze mathesis és természettudományok által alaposan nem volna kiművelve , abban szerző tetemesen csalatkozik.“ No már ebben az egyetlen egy állításában teljesen igaza volna bíráló úrnak, ha zen idézett hely úgy volna írva munkámban, mint azt bir. ur előidézi. Ámde én kimüvelve helyett müveltetettet írtam; a kettő között nagy a különbség. Ollyan ember, kit alaposan müveltek, hasonlíthatlanul több van , mint alaposan kiművelt ember. Az idézésekben bünembell lenni, főképen a bírálónak, mert különben rosz akarattal is méltán vádoltathatik. Ismeretes dolog, hogy Angliában az elme a régi görög és római literatura mellett főképen realismus által gyakoroltatik, így neveltetnek a parlament jövendőbeli tagjai is. Igen , de hit szerint ez mind hiába, mert, mond, „az urnak, kikből válnak nagyrészint a parlament tagjai, ott sem tanulnak semmit.“ Ezen állítása megmutatására a Quartely Reviewből hozza fel egy író szavait. Felelet: Nincs könnyebb mint egyes írók szavai után indulva még ollyat is igazság gyanánt állítani fel, minek a történt dolgok folyama egyenesen ellene mond. Az angol parlament még a reform előtt is, a mikor pedig az sokkal nagyobb részben állott urfiakból mint jelenleg , olly jeles, nagy tudományú és mély eszű férfiakat mutathat ott pedig nagy számmal,s általában ollyan gazdag forrása volt ott eleitől fogva a parlament a nemzeti czélszerű intézeteknek, miszerint annak magas intelligenciájáról nem kételkedhetni, nem különösen a bámulásra méltó számító észről, aminek gyökere a régi literaturán kivül a reál-ismeretek mezején erősödött meg. A következő szavaiban „a classikai régiség alapos stúdiuma szolgál legbiztosabb alapul minden más tudományoknak“ a realizmust sürgetők elvének szegezi magát ellene kb., de véleménye támogatására egy kis betűt sem hoz elő. Pedig ezt kelle vala tennie átellenben velem , ki a realismust igyekeztem kiemelni. Én szívesen elfogadom az állítást, csak meg legyen mutatva; de ollyan embertől megmutatva , ki a realismeretekkel megbarátkozott é s érti azoknak szellemi hatását. Addig minden tiszteletem mellett a régi literatúra iránt a realismus mellett maradok. Egyébiránt mit ér az ollyan kir., aki csak odalök valami állítást megmutatás nélkül. Hát a következő szavak miilyen magas triposrul hangzanak : „hogy a természettudományok azért is öregbítik a felemelkedett buzgalmat, mert az elmét nagyon élesítik, azt csak sz ar érti, mert azt a következő phrasisok ugyan meg nem magyarázzák.“ Bírálónak elhiszem nem magyarázzák meg, mert mint feljebb látók, az érzés orgánumát az agytól egészen elszakasztja, amikor aztán természetesen az élesedett elme nem hathat illendően az érzésre. És nem érti, nem érzi kir. , miilyen sok igaz van abban , hogy az agyban fakadt forrás legelevenebb mozgatója a szívnek , hogy az igaz buzgalomnak az okosságban kell gyöke-