Magyar Közigazgatás, 1939 (57. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1939 január 1. magyar közigazgatás 1. szám. fogva kellő tapasztalatok nélkül volt kénytelen megin­dulni, a külföldi joganyag pedig a­­viszonyok eltérő­­ volta miatt kellő mértékű eligazodást nem nyújthatott. A most hatályban levő zsidótörvény kijátszására is törekvések mutatkoztak. A fennálló nemzetközi és belpolitikai helyzet felis­merése, valamint a most hatályban levő zsidótörvény végrehajtása során szerzett tapasztalatok alapján ké­szült Tj. mindenekelőtt meghatározza azt, hogy rendel­kezései szempontjából kit kell zsidónak tekinteni? Nagy jelentősége van ebből a szempontból annak, hogy a Tj. a „zsidó“ szót annak a körnek meghatáro­zására használja, amelyre vonatkozólag a Tj.-ban fog­lalt különleges jogi szabályozást életbeléptetni óhajtja, tízzel szemben az „izraelita“ jelző — a Tj. általános in­dokolásának megállapítása szerint — a hitfelekezet meghatározására szolgál, úgy, hogy azok, akiket a Tj. „zsidó“ név alatt foglal, nem szükségképpen azonosak az izraelita hitfelekezetbe tartozókkal. A zsidók köre tehát a Tj. értelmében tágabb kör, mint az izraelita hitfelekezetbe tartozóknak köre. Nevezetesen a Tj. első­sorban azt tekinti ugyan zsidónak, aki az izraelita hit­felekezet tagja, vagy még tagja lesz akkor, amikor a törvény hatályba lép; a most megjelöltek mellett azon­ban a Tj. szerint a törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt is, akinek mindkét szülője az izraelita hitfelekezet tagja vagy tagja volt, úgyszin­tén azt, akinek nagyszülői közül legalább kettő az iz­raelita hitfelekezet tagja vagy tagja volt, végül mind­azoknak, akiket az előbb kifejtettek szerint zsidóknak kell tekinteni, a törvény hatálybalépése után született ivadékait is. (1. §. első bekezdése.) Egyedüli kivétel a most ismertetett rendelkezések­kel szemben az, hogy a félvér zsidót, v­agyis azt, aki a törvény hatálybalépésekor már nem az izraelita hit­felekezet tagja, de nagyszülei közül legalább kettő tagja vagy tagja volt ennek a hitfelekezetnek, úgyszin­tén a félvér zsidó ivadékait nem lehet zsidónak te­kin­teni, ha a törvény szerint különben félvér zsidónak tekintendő egyén az 1938. évi január hó 1. napja előtt kötött házasságból származik, feltéve, hogy mindkét szülője már a házasságkötéskor valamely keresztény hitfelekezet tagja volt és azontúl is keresztény hitfele­kezet tagja maradt (1. második bekezdése.) A Tj.-ban tehát — amint ezt a Tj. indokolása szin­tén megállapítja — a zsidó lakosság körének meghatá­rozásában az izraelita hitfelekezethez való tartozás, mint a zsidók körébe tartozás megállapításának leg­célszerűbb kisegítő ismérve vétetett ugyan figyelembe, minthogy alig számottevő azoknak a száma, akik az izraelita vallásfelekezethez tartoznak, de fajilag nem zsidók, a TI. azonban az izraelita hitfelekezethez való tartozás körén­­túlterjedő szabályokat is tartalmaz akkor, amikor rendelkezéseinek alkalmazása szempont­jából a zsidók körét meghatározza. A zsidók meghatározásán belül két csoportot állít fel a Tj., jelesül egy tágabb csoportot, amelyre a tör­vény minden rendelkezését és egy szőkébb csoportot, amelyre a törvénynek csak bizonyos rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebbe a szőkébb csoportba tartozik a leg­alább ötven százalékban hadirokkant zsidó, továbbá az a zsidó, akit az 1914—1918. évi háborúban, ezüst vagy arany vitézségi éremmel tüntettek ki, vagy aki az el­lenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legalább két ízben kitüntetésben részesült. A most megjelölteknél a zsidókra vonatkozó egyes korlátozások vagy egyáltalában nem állanak fenn, vagy a Ti. javukra megszorítja a zsidókra különben fennálló korlátozások érvényesülését; egyes korlátozá­sok tekintetében azonban nincs semmi különbség a hadiszolgálatuk alapján egyébként mentesített zsidók és a többi zsidók között. (2. §.) A Tj. számot vet azzal, hogy az új törvény rendel­kezései nem lehetnek eléggé hatályosak, ha csak sze­mély szerint terjednek ki a zsidókra, nem vonatkoznak azonban a zsidók kezében levő vállalatokra. Ennek kö­vetkeztében a 3. §. kimondja, hogy a törvénynek a zsi­dókra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell arra a­ vállalatra (vállalkozás, üzem, intézet, intéz­mény is), amelynek tulajdonosa, vezetője (elnök, alel­­nök, vezérigazgató, ügyvezető igazgató, igazgató, mind­ezek helyettesei), vagy ezek többsége, avagy az igaz­gatóság többsége zsidó, vagy amelynél az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma a Tj.-nak később következő rendelkezései szerint megengedett arányt meghaladja. A 4. §. szerint honosítás, házasságkötés vagy tör­vényesítés által zsidó magyar állampolgárságot a tör­vény hatálybalépésétől kezdve nem szerezhet. A Tj. ér­telmében tehát zsidó csak leszármazás útján szerezhet magyar állampolgárságot; nem terjed ki azonban a zsi­dók állampolgárság-szerzésének korlátozása a vissza­­honosításra. Ugyancsak a 4. §. felhatalmazást tartalmaz a bel­ügyminiszter részére, hogy hatálytalanítsa a honosítás (visszahonosítás) útján az 1914. évi július hó 1. napja után magyar állampolgárrá lett annak a zsidónak ho­nosítását é­s visszahonosítását­, akit életviszonyai nem utalnak arra, hogy az ország területén maradjon. A magyar állampolgárság hatálytalanításának ekként megállapított lehetősége mellett hatálytalanítani kell a honosítást (visszahonosítást), ha annak a törvényben meghatározott előfeltételei nem állottak fenn, vagy ha a magyar állampolgárságnak honosítás (visszahonosí­tás) útján való megszerzése érdekében bűncselekményt vagy fegyelmi vétséget követtek el vagy a hatóságot­­ megtévesztették. Röviden tehát hatálytalanítani kell a zsidóknak visszaélés útján megszerzett magyar állam­­i polgárságát. Végül szó van a 4. §-ban arról is, hogy a zsidó ho­nosításának hatálytalanításával együtt a névváltozta­tás engedélyezését is hatálytalanítani kell. Az 5. §. értelmében a zsidók az általános ország­­gyűlési képviselőválasztások után országos lajstrom alapján külön választanak maguk közül a többi ország­­gyűlési képviselők megállapított számán felül annyi országgyűlési képviselőt, mint amennyi a választók névjegyzéke szerint a zsidó és a nemzsidó választók számarányának megfelel. A zsidó képviselők száma azonban a nemzsidó képviselők számának hat százalé­kát nem haladhatja meg. Zsidó csak az összes választók közül való választás jogcímén és csakis a zsidók választása alapján lehet a törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtes­tület tagja. Zsidó virilista tehát a jövőben nem lehet, de megszünteti a Tj. elfogadása esetében a törvény — az előbb említett egyetlen jogcímet kivéve — a zsidók törvényhatósági bizottsági és községi képviselőtestü­leti tagságának minden egyéb jogcímét is. A zsidó törvényhatósági bizottsági és községi kép­viselőtestületi tagok számaránya bárhol az országban csak az összes tagok számának legfeljebb hat száza­léka lehet. Zsidó a jövőben csak mint az izraelita vallásfele­kezet képviseletére hivatott lelkész, vagy mint kineve­zett tag lehet tagja az országgyűlés felsőházának. A jövőben zsidó nem léphet semmiféle közszolgá­latba és zsidót kb­. közjegyzőnek, hites tolmácsnak, ál­landó bírósági vagy más hivatalos szakértőnek (be­csüsnek) kinevezni, közjegyzői helyettesnek kirendelni vagy zsidónak szabadalmi ügyvivői jogosítványt adni nem lehet. A most ismertetett rendelkezések a hadiszol­gálatuk alapján kedvezményezett zsidókra is irányadók. Természetesen azonban a közszolgálati alkalmazottakra szóló korlátozás nem terjed ki az izraelita hitfelekezeti vallástanárokra (vallástanítókra) és az izraelita hit­felekezet szervezeteinek, intézményeinek és intézetei­nek alkalmazottaira. (6. és 7. §.) Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarába, sajtókama­rába, úgyszintén színművészeti és filmművészeti ka­marába zsidót tagul csak olyan arányban lehet fel­venni, hogy a zsidó tagok száma az illető kamara ösz­­szes tagjai, ha pedig a kamara szakosztályokra vagy foglalkozási csoportokra tagozódik, az egyes szakosztá­lyok, illetőleg foglalkozási csoportok tag­jai számának hat százalékát ne haladja meg. Mindaddig, amíg a zsidó kamarai tagok száma az illető kamara összes tag­jai számának hat százalékát kitevő szám alá nem csökken, csak hadiszolgálat alapján kedvezményezett zsidót és ezt is csupán az időközönkint felvehető tagok számának három százaléka erejéig lehet kamarai tagul felvenni. A hatszázalékos arány elérése után a hadi­­szolgálatuk alapján kedvezményezett zsidókat az összes tagok számának további három százaléka erejéig fel lehet venni kamarai tagul. Az előbb megjelölt kamarák tisztikara és választ­mányának tagjai tekintetében a hatszázalékos arányt már a törvény hatálybaléptétől kezdve kell alkalmazni. Az ügyvédekre vonatkozó rendelkezéseket meg­felelően alkalmazni kell a helyettes ügyvédekre is. (8. §.)3

Next