Magyar Közigazgatás, 1939 (57. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939 január 1. magyar közigazgatás 1. szám. fogva kellő tapasztalatok nélkül volt kénytelen megindulni, a külföldi joganyag pedig aviszonyok eltérő volta miatt kellő mértékű eligazodást nem nyújthatott. A most hatályban levő zsidótörvény kijátszására is törekvések mutatkoztak. A fennálló nemzetközi és belpolitikai helyzet felismerése, valamint a most hatályban levő zsidótörvény végrehajtása során szerzett tapasztalatok alapján készült Tj. mindenekelőtt meghatározza azt, hogy rendelkezései szempontjából kit kell zsidónak tekinteni? Nagy jelentősége van ebből a szempontból annak, hogy a Tj. a „zsidó“ szót annak a körnek meghatározására használja, amelyre vonatkozólag a Tj.-ban foglalt különleges jogi szabályozást életbeléptetni óhajtja, tízzel szemben az „izraelita“ jelző — a Tj. általános indokolásának megállapítása szerint — a hitfelekezet meghatározására szolgál, úgy, hogy azok, akiket a Tj. „zsidó“ név alatt foglal, nem szükségképpen azonosak az izraelita hitfelekezetbe tartozókkal. A zsidók köre tehát a Tj. értelmében tágabb kör, mint az izraelita hitfelekezetbe tartozóknak köre. Nevezetesen a Tj. elsősorban azt tekinti ugyan zsidónak, aki az izraelita hitfelekezet tagja, vagy még tagja lesz akkor, amikor a törvény hatályba lép; a most megjelöltek mellett azonban a Tj. szerint a törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt is, akinek mindkét szülője az izraelita hitfelekezet tagja vagy tagja volt, úgyszintén azt, akinek nagyszülői közül legalább kettő az izraelita hitfelekezet tagja vagy tagja volt, végül mindazoknak, akiket az előbb kifejtettek szerint zsidóknak kell tekinteni, a törvény hatálybalépése után született ivadékait is. (1. §. első bekezdése.) Egyedüli kivétel a most ismertetett rendelkezésekkel szemben az, hogy a félvér zsidót, vagyis azt, aki a törvény hatálybalépésekor már nem az izraelita hitfelekezet tagja, de nagyszülei közül legalább kettő tagja vagy tagja volt ennek a hitfelekezetnek, úgyszintén a félvér zsidó ivadékait nem lehet zsidónak tekinteni, ha a törvény szerint különben félvér zsidónak tekintendő egyén az 1938. évi január hó 1. napja előtt kötött házasságból származik, feltéve, hogy mindkét szülője már a házasságkötéskor valamely keresztény hitfelekezet tagja volt és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt (1. második bekezdése.) A Tj.-ban tehát — amint ezt a Tj. indokolása szintén megállapítja — a zsidó lakosság körének meghatározásában az izraelita hitfelekezethez való tartozás, mint a zsidók körébe tartozás megállapításának legcélszerűbb kisegítő ismérve vétetett ugyan figyelembe, minthogy alig számottevő azoknak a száma, akik az izraelita vallásfelekezethez tartoznak, de fajilag nem zsidók, a TI. azonban az izraelita hitfelekezethez való tartozás köréntúlterjedő szabályokat is tartalmaz akkor, amikor rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából a zsidók körét meghatározza. A zsidók meghatározásán belül két csoportot állít fel a Tj., jelesül egy tágabb csoportot, amelyre a törvény minden rendelkezését és egy szőkébb csoportot, amelyre a törvénynek csak bizonyos rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebbe a szőkébb csoportba tartozik a legalább ötven százalékban hadirokkant zsidó, továbbá az a zsidó, akit az 1914—1918. évi háborúban, ezüst vagy arany vitézségi éremmel tüntettek ki, vagy aki az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legalább két ízben kitüntetésben részesült. A most megjelölteknél a zsidókra vonatkozó egyes korlátozások vagy egyáltalában nem állanak fenn, vagy a Ti. javukra megszorítja a zsidókra különben fennálló korlátozások érvényesülését; egyes korlátozások tekintetében azonban nincs semmi különbség a hadiszolgálatuk alapján egyébként mentesített zsidók és a többi zsidók között. (2. §.) A Tj. számot vet azzal, hogy az új törvény rendelkezései nem lehetnek eléggé hatályosak, ha csak személy szerint terjednek ki a zsidókra, nem vonatkoznak azonban a zsidók kezében levő vállalatokra. Ennek következtében a 3. §. kimondja, hogy a törvénynek a zsidókra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell arra a vállalatra (vállalkozás, üzem, intézet, intézmény is), amelynek tulajdonosa, vezetője (elnök, alelnök, vezérigazgató, ügyvezető igazgató, igazgató, mindezek helyettesei), vagy ezek többsége, avagy az igazgatóság többsége zsidó, vagy amelynél az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma a Tj.-nak később következő rendelkezései szerint megengedett arányt meghaladja. A 4. §. szerint honosítás, házasságkötés vagy törvényesítés által zsidó magyar állampolgárságot a törvény hatálybalépésétől kezdve nem szerezhet. A Tj. értelmében tehát zsidó csak leszármazás útján szerezhet magyar állampolgárságot; nem terjed ki azonban a zsidók állampolgárság-szerzésének korlátozása a visszahonosításra. Ugyancsak a 4. §. felhatalmazást tartalmaz a belügyminiszter részére, hogy hatálytalanítsa a honosítás (visszahonosítás) útján az 1914. évi július hó 1. napja után magyar állampolgárrá lett annak a zsidónak honosítását és visszahonosítását, akit életviszonyai nem utalnak arra, hogy az ország területén maradjon. A magyar állampolgárság hatálytalanításának ekként megállapított lehetősége mellett hatálytalanítani kell a honosítást (visszahonosítást), ha annak a törvényben meghatározott előfeltételei nem állottak fenn, vagy ha a magyar állampolgárságnak honosítás (visszahonosítás) útján való megszerzése érdekében bűncselekményt vagy fegyelmi vétséget követtek el vagy a hatóságot megtévesztették. Röviden tehát hatálytalanítani kell a zsidóknak visszaélés útján megszerzett magyar állami polgárságát. Végül szó van a 4. §-ban arról is, hogy a zsidó honosításának hatálytalanításával együtt a névváltoztatás engedélyezését is hatálytalanítani kell. Az 5. §. értelmében a zsidók az általános országgyűlési képviselőválasztások után országos lajstrom alapján külön választanak maguk közül a többi országgyűlési képviselők megállapított számán felül annyi országgyűlési képviselőt, mint amennyi a választók névjegyzéke szerint a zsidó és a nemzsidó választók számarányának megfelel. A zsidó képviselők száma azonban a nemzsidó képviselők számának hat százalékát nem haladhatja meg. Zsidó csak az összes választók közül való választás jogcímén és csakis a zsidók választása alapján lehet a törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület tagja. Zsidó virilista tehát a jövőben nem lehet, de megszünteti a Tj. elfogadása esetében a törvény — az előbb említett egyetlen jogcímet kivéve — a zsidók törvényhatósági bizottsági és községi képviselőtestületi tagságának minden egyéb jogcímét is. A zsidó törvényhatósági bizottsági és községi képviselőtestületi tagok számaránya bárhol az országban csak az összes tagok számának legfeljebb hat százaléka lehet. Zsidó a jövőben csak mint az izraelita vallásfelekezet képviseletére hivatott lelkész, vagy mint kinevezett tag lehet tagja az országgyűlés felsőházának. A jövőben zsidó nem léphet semmiféle közszolgálatba és zsidót kb. közjegyzőnek, hites tolmácsnak, állandó bírósági vagy más hivatalos szakértőnek (becsüsnek) kinevezni, közjegyzői helyettesnek kirendelni vagy zsidónak szabadalmi ügyvivői jogosítványt adni nem lehet. A most ismertetett rendelkezések a hadiszolgálatuk alapján kedvezményezett zsidókra is irányadók. Természetesen azonban a közszolgálati alkalmazottakra szóló korlátozás nem terjed ki az izraelita hitfelekezeti vallástanárokra (vallástanítókra) és az izraelita hitfelekezet szervezeteinek, intézményeinek és intézeteinek alkalmazottaira. (6. és 7. §.) Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarába, sajtókamarába, úgyszintén színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót tagul csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó tagok száma az illető kamara öszszes tagjai, ha pedig a kamara szakosztályokra vagy foglalkozási csoportokra tagozódik, az egyes szakosztályok, illetőleg foglalkozási csoportok tagjai számának hat százalékát ne haladja meg. Mindaddig, amíg a zsidó kamarai tagok száma az illető kamara összes tagjai számának hat százalékát kitevő szám alá nem csökken, csak hadiszolgálat alapján kedvezményezett zsidót és ezt is csupán az időközönkint felvehető tagok számának három százaléka erejéig lehet kamarai tagul felvenni. A hatszázalékos arány elérése után a hadiszolgálatuk alapján kedvezményezett zsidókat az összes tagok számának további három százaléka erejéig fel lehet venni kamarai tagul. Az előbb megjelölt kamarák tisztikara és választmányának tagjai tekintetében a hatszázalékos arányt már a törvény hatálybaléptétől kezdve kell alkalmazni. Az ügyvédekre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a helyettes ügyvédekre is. (8. §.)3