1852. november 24-én a Helytartóság szerződést kötött Szilágyi Ferenccel egy, az osztrákhoz hasonló magyar kormánylapra, vagyis a Magyar Hírlap utódjára, amely 1853. január 1-jétől Budapesti Hírlap címmel jelent meg, Szilágyi Ferenc szerkesztésében.
„A Budapesti Hírlap Magyarországra nézve a magas kormány magyar hivatalos közlönye, bel- és külföldi irányczikkein, bécsi, londoni, párisi, berlini, konstantinápolyi eredeti érdekes, valamint belföldi kiterjedett levelezésein, a szépirodalmat és művészetet képviselő tárczáján kívül „Athenaeum“ czímnű egészen s kirekesztőleg a tudományos érdeket képviselő rovattal is birand. Villany-telegrafi magántudósitásai által, minden bécsi lapokat megelőzőleg, a fontosabb napieseményeket a leggyorsabban közlendi.”
A Budapesti Hírlap az önkényuralom második félhivatalos lapja, fejlécén a birodalmi sassal, a Belügyminisztérium felügyelete alól a Helytartóság polgári osztályának felügyelete alá került s ezzel a kormány saját lapjának ismerte el. Kiadója Emich Gusztáv lett. Szilágyi ezt így is fogta fel s megváltozott címmel változatlan lap lett belőle. Az új laphoz nem készített új programot, a rovatok lényegtelen módosítással megmaradtak korábbi formájukban s a szerzői, munkatársi gárda magja is változatlan maradt, s a lap írásai a külpolitika felé tolódtak el.
1854-től a gazdasági, anyagi kérdések, a pénz- és bankügyletek is szóba kerültek a lapban. Tudatosították a magyar olvasókban, hogy a gazdasági kérdések a kor alapkérdéseivé léptek elő s azok kezdték meghatározni a politikát is. A Budapesti Hírlap első néhány évében fokozatosan átalakult a tárcarovat is, amelynek vezetője 1855-től Salamon Ferenc volt. Fontos művelődési fórummá tette a Budapesti Hírlapot. A lapban kritikák is jelentek meg képzőművészeti kiállításokról, színházról és egyéb kulturális eseményekről.
A Helytartóság hosszas huzavona után úgy döntött, hogy maga veszi kézbe a hivatalos lap kiadását, csak a nyomtatást és a szétküldést adja bérbe. A szerkesztők feladata lett: „lapjaikban alapos cikkeket közölni az ország anyagi és szellemi érdekeiről. A napi politikával csak átnézetben foglalkoznának, nem okoskodó cikkekben…”
1857. január 1-jével Nádaskay maradt a Budapesti Hírlap egyedüli szerkesztője, 1860. szeptember 15-éig. A Budapesti Hírlap teljesen elveszítette politikai függetlenségét is. A félhivatalos lap megerősödését a központi adminisztratív intézkedések okozták. Az egész lap a politikai kérdések mellőzésével, a gazdasági és az erre épülő társadalmi kérdésekkel foglalkozott, csekély számú politikai írásai a kormány álláspontját közvetítették. 1859 közepétől a Habsburg Birodalom helyzetének megingásával óvatosabbá vált a Budapesti Hírlap hangja. Egyre inkább a kommentárokat nélkülöző hírközlésre rendezkedett be s tovább folytatta az akkor már senkit sem érdeklő belső kérdések megvitatását. 1859 őszétől pedig megpróbált a nemzetet érdeklő eseményekkel gyakrabban foglalkozni.
1860. január 1-jével a Budapesti Hírlap ismét reggeli lappá alakult. Megváltozott a lap formája: ez időtől kisebb alakú 12 oldalon jelent meg, amelyből 6 oldalt a Hivatalos értesítő és a hirdetések foglaltak el, és ismét háromhasábos tördeléssel nyomták.
Az 1860. április 11-ei számban a vezércikk előtt közölte gróf Széchenyi István halálhírét (Széchenyi Döblingben, az ellene indított hatósági zaklatások miatt lett öngyilkos április 8-án) és a szerkesztőség saját megemlékezését. Ettől kezdve hónapokon át minden szám megemlékezett Széchenyiről, közölte a temetés és az országos gyászünnepségek különböző eseményeit, lehozta Eötvös akadémiai emlékbeszédét. A lap hivatalos része is egyre vastagabbra duzzadt, amint a Birodalom átszervezésével együtt kiadott egyre nagyobb számú rendeletet kellett közzé tennie. A változások ellenére a Bach-korszak hivatalos kormánylapja maradt a Budapesti Hírlap.
1860. szeptember 15-e, vagyis Nádaskay Lajos halála után a Budapesti Hírlap új szerkesztője Vértei Ernő lett megbízott szerkesztői minőségben. ő azonban nem sokáig vezette a szerkesztőséget, mert 1860. november 30-án, mindennemű előzetes bejelentés nélkül a Helytartóság váratlanul megszüntette a lapot, amely ezen a napon jelent meg utoljára a kormány fél- vagy teljesen hivatalos lapjaként.
A kiegyezés után Emich Gusztáv kiadásában indult meg 1867. március 12-én Budapesti Közlöny néven az időszak hivatalos lapja, melynek első száma 1867. március 12-én jelent meg. Más forrás szerint az indulása 1867. február 20-ra tehető. A lap szerkesztője Salamon Ferenc volt, aki 26 éven keresztül állt a lap élén. A kiadásért pedig az első számok tekintetében Emich Gusztáv, majd a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda volt a felelős. 1868. október 1-jétől az Athenaeum Nyomda látta el a kiadási feladatokat. A közlöny két nagy részből állt: a hivatalos részből, mely a jogszabályok kihirdetését foglalta magában, és a nem hivatalos részből, mely több rovatra oszlott. A nem hivatalos részben belföldi és külföldi hírek, illetve országgyűlési beszámolók olvashatók. A lap utolsó oldalán „félhivatalos értesítések”, úgyis mint árverések, csődről szóló hirdetmények kaptak helyet. 1875 nyarától kezdődően Tisza Kálmán nézeteinek megfelelően a közlöny megszüntette publicisztikai működését, és kimondottan a hivatalos közlemények kiadása lett a feladata. A lapban többek között törvényeket, miniszteri rendeleteket, szabályzatokat, engedélyokmányokat, kinevezéseket, előléptetéseket, hivatalos kimutatásokat közöltek. A lap felelős szerkesztője 1893. május közepén Vadnay Károly, író, újságíró, az MTA tagja lett. (Más forrás szerint 1893. június 1-jétől lett a lap felelős szerkesztője Vadnay Károly). A hivatalos lap mellékközlönyeként jelent meg a Hivatalos Értesítő, mely a hivatalos hirdetményeket, vagyis a pályázatokat, árveréseket, idézéseket, körözvényeket tartalmazta.
/Forrás: CD-Jogász, DTT/
